Perkő

Mi keresnivalója van a vándornak Perkőn? Miről kellene beszéljen önöknek ott, ahol Csíksomlyó után Erdély egyik legnagyobb búcsújáró helye van?

Beszélhetne a jelenkori ember gyarlóságáról és bűneiről, hogy ezáltal hírnevet szerezzen magának, mint ahogy megannyian teszik. Beszélhetne Istent dicsőítő módon, ezáltal a szájakba adott szavak által pár plusz-pontot remélne az örökkévalóság osztályozásában. Beszélhetne az élet természetéről, hogy mindannyian meghalunk és csak a most pillanata számít és semmi más. De miről beszélhetne a mai világban, ha hatni is akar másokra és nem csak elveszni a zajban?

Uram, legyőztél. Ím porban vagyok,
Nélküled, ellened hiába vívok…

Remélem ismerik a híres idézetet Madách Imre Az ember tragédiája című művének befejező színéből.

Legyőzöttségemben pedig úgy döntöttem, hogy nem fogok sem nagyokat kanyarítani a tollammal, sem mélyenszántó gondolatokat írni, hanem mindössze azt fogom tenni, amit megannyiszor tettem már. Kirakós darabokat adok önöknek, amelyekből olyan képet rakhatnak ki, amilyet éppenséggel akarnak, tudnak, szeretnének.

Hát elmélkedésre fel!

A perkői Szent István kápolna története

Kiskászon és Kézdiszentlélek között áll a 740 méter magas Perkő-hegy. Ezen a tetőn egy fehér falu, különleges alakú kápolna, a Szent István kápolna. Bárki, aki egyetlen pillantást is vet egy fotóra, amely a kápolnáról készült, tiszta, napsütéses időben, azonnal szerelmes lesz a tájba és vágyódni kezd, hogy meglátogassa a magaslatot.

A hely neve, Perkő, arra enged következtetni, hogy az emberek a peres ügyeiket jártak rendezni ide. Úgy tartják, hogy a tatárjárás előtt egy vár is állott a Perkőn, de a kutatók nem találták ennek nyomait. Bizonyíték hiányában pedig ezt az állítást sem megcáfolni, sem megerősíteni nem tudták.

A Szent István kápolna építésének ideje szintén ismeretlen. A becsléseknek a koráról alapot leginkább a kápolna stílusa adhat, de ezek szintén nagyon tág tartományban értelmezhetőek. De valahol a 11-13. század közötti eredetet kell keresni és így a megtalált 1686-os évszámot újraépítési vagy renoválási dátumként kell értelmezni.

Meg kell említeni még a székelyudvarhelyi Jézus Kápolnát és a gyergyószentmiklósi Szent Anna Kápolnát, mint hasonló egyszerűséggel épített remekműveket. De nem sokat segít ez a kormeghatározásban, mert például a székelyudvarhelyi kápolna ránézésre is annyira hasonlít a perkői kápolnára, hogy azt még a szakavatatlan szem is látja. De ennek keletkezése szintén nyitott kérdés és szintén az 1600-as években keresik a magyarázatot. Persze az  1600-as évek szintén zsákutcát jelenthet eme kápolna esetében is.

Szintén érdemes megemlíteni, hogy Perkőn egy kápolna állott még Páduai Szent Antal tiszteletére is, amely elpusztult, de 1929-ben egy keresztet állítottak a helyére, hogy legalább így emlékezzünk az egykori kápolnára. Így hogy két kápolnáról is szólhattak az egykori okiratok, megint csak nehéz dolguk van a történelem tudósoknak.

Jobb híján, amíg nem találunk más kapaszkodót, elfogadhatjuk, hogy a kápolnát Kálnoki Sámuel építette az 1680-as években. Egy forrás szerint 1682-ben megalkuszik a brassói Képiró Jánossal, hogy szentképeket és családi címereket fessen a kápolna belsejére. És ami után ez megtörténik, akkor kerül fel az 1686-os évszám.

A perkői búcsú

Azt sem lehet tudni, hogy a Szent István kápolna miatt alakult-e ki a búcsú, vagy pont fordítva, azaz a búcsú teremtette meg az igényt a kápolnára. Lehetséges, hogy a másik kápolna is ugyanebből a célból készült.

De találhatunk egy mondat töredéket Kálnoki Mihály 1727-es leveléből miszerint Szent István király napján az becsületes paterek Szentlélekre gyülvén… Ebből arra következtethetünk, hogy búcsú járás céljából gyűltek össze, és ha összegyűltek, akkor a Perkőre mentek búcsút tartani.

Népszerű az elmélet, miszerint a perkői búcsú úgy alakult ki, hogy a csiksomlyói búcsúból hazafelé megálltak az emberek a Perkőn. És hozzuk csatlakoztak olyan emberek is, akik nem mentek el Csíksomlyóig, így tartottak egy közös misét.

A pünkösd másodnapjára 1836-ból van írásos bizonyíték is, miszerint: Pünkösd másod napján és Szent István Király napján közönséges Isteni szolgálat szokott tartatni.

De egy sokkal érdekesebb adat 1868-ból való. Ekkor Péterfy Lőrinc kézdiszentléleki kántor-tanító elmeséli, hogy a háromszékieket megtámadják a gyergyói búcsús hívek, akik lesben álltak és kőrakásokkal várták a csatát. Azt, hogy mi okból támadtak rájuk, nem meséli el, feltételezhetően azon okból, hogy ki hova állhat a búcsú ideje alatt. De a történet vége:

A szemben jövő kőzápor elől tüskén-bokron futás által menekülő, még életét szerető, 1500-nyi háromszéki búcsus hívek Somlyón kapott bucsúfiával annyira megelégedtek, hogy egynek sincs kivánsága ily búcsut nyerni. Öt napi fáradozás után haza térvén mindnyájan megegyeztek abban, hogy a somlyói búcsu emlékére évenkint pünkösd másod napján a k.-szent-léleki gyönyörű Perkőn tartandják meg.

Nos akár igaz ez a történet, akár nem, kétség kívül nagyon erős volt az igény a perkői búcsúra az 1800-as években.

Egyébként verekedésről még később is lehet olvasni. 1926-ban például a Brassói Lapokban:

A háromszékiek közül a kézdiszentléleki és torjai legények voltak a leghíresebb verekedők. Volt külön nótájuk is:

A Szentléleki kereszt
Senkit elől nem ereszt.
Ŏ megyen ki előre
A Silátor-tetőre.

Ez a Silátor székely alakítása a Salvator szónak. A hegy tetejét nevezik igy, ahol egy cölöpös remeteház van a Kálvária-kápolna mellett. Vagy Háromszék, vagy Gergyó győzött, s aszerint töltődött be a második hely. A harmadik helyért ugyanígy meg kellett küzdeni a felcsikiaknak és alcsikiaknak.

A Dinnyéskő legendája

A Perkő oldalában, nem messze a Tarnóczy várkastély romjaitól áll egy szikla. Dinnyéskő a neve.

Úgy tartják, hogy egykoron itt egy öregasszony háza állott, akit hiába hívtak az emberek Nagyboldogasszony napján a templomba, az nem hagyta abba a munkáját. Mise után viszont az emberek legnagyobb csodálkozására az öregasszony háza helyett egy nagy szikla állott. Isten megbüntette az asszonyt azáltal, hogy kővé változtatta. Jól látható volt az asszony alakja a szövőszékkel együtt. A lábánál pedig a csirkéi, amelyek szemeket szedegetnek az anyjukkal együtt.

Mára a formák lemorzsolódtak a kőről, a tetején pedig egy kereszt áll 1896 óta. De úgy tartják, hogy aki kilencszer térdenállva megkerüli a követ, még mindig hallja a szövőszék csattogását.

Tudni kell, hogy általánosan elterjedt volt a hit, miszerint Isten megbünteti azokat, akik nem tartják be a nyugalom napját és az ünnepeket. Kővé válásos legendát is több tucatot ismerünk. De mégis a legenda legjobban hasonlító változata pont a Kő-osztováta legendája, amely egy csíksomlyói sziklaalakzat. Vajon véletlen?

Érdekes adalékok Perkő történetében

Amennyiben a Google Térkép műhold nézetében Sepsiszentgyörgyről Kézdivásárhelyre barangol a szemünk, megakadhat egy érdekes tényen. Mégpedig azon, hogy ha a Rétyi Nyír természetvédelmi területtől eltekintünk, akkor nincs egyetlen nagyobb különálló erdő sem, csak a Perkő.  Minden más szántó vagy legelő.

Nos a Kolozsvár című napilap 1887. április 25-ei lapszámából megtudhatjuk, hogy az erdélyi részekben ott, ahol nagyon sok kopár, letarolt, hasznavehetetlen hegyoldal van, példát vehetnének Perkőtől. Perkőn ugyanis több ezer fenyő csemetét ültettek el és így elindult a tető újra erdősítése.

Hogy az erdő miket élt túl, azt csak maga tudja. De például 1946-ban a gyerekek tüzet gyújtottak az erdőszélen, abba gránátokat dobáltak és lángra kapott az egész erdő miattuk. De nem csak ez történt ebben az évtizedben. A második világháborúban Kézdiszentlélek jelentős része megsemmisült, 280 család maradt hajlék nélkül. Így a Perkő erdeje segítette az embereket a talpra állásban. De ezt jelentősen megsínylette az erdő, ezért újra kellett erdősíteni az egész Perkőt.

Szintén a Kolozsvár napilapnak köszönhetjük azt az 1888-as híradást, miszerint a kézdiszentléleki  özv. Turóczy Andrásné álmába egy csodatevő forrást látott meg a Perkő oldalában. Másnap egy asszonytársával elindultak megkeresni a forrást. A forrást meg is lelték, de a dolognak csakhamar híre ment. Ezért annyian jártak a forrásra gyógyító vízért, hogy az nyomban ki is apadt.

A történetben már akkor is sokan kételkedtek, azt állították, hogy csak összegyűlt hólére lelt az özvegyasszony.

Az 1889-es búcsú pedig attól vált híressé, hogy Fejér D. Ignáncz ifjú lelkész az alkoholizmus káros hatásairól prédikált a több ezer embernek. Az akkori híradások szerint a nép nem hallgat a törvény embereire, de hallgat a saját papjukra, így a beszéd nagyon hasznos volt.

Nos ha megengednek egy szerzői megjegyzést, akkor: ezt a harcot is elbuktuk. Egy friss adat szerint Románia az az ország, ahol a férfi lakosság 80-85 százaléka közvetlen vagy közvetett formában ki van téve az alkohol káros hatásainak.

Szintén 1889-ben történt meg, hogy az egyik atyafi kísértetet látott a Perkő oldalában. Előbb hazamenekült Kiskászonba, majd egy fél liter pálinkával és egy husánggal újra visszament. A kísértet még mindig ott tartózkodott. Hát csapott. A kísértet pedig nem volt más, mint egy szél által lengetett rozs kéve. A faluban ezután addig csúfolták, hogy bánatában világgá ment.

Kirándulás a Perkőre

A Kézdiszentléleki római katolikus erődtemplom után elhaladunk a Tarnóczy–Mikes-várkastély deszkákkal letakart maradványai mellett, majd a Dinnyéskő mellett is. Jobbra fordulunk, be a fenyőerdőbe.

Az erdőben egy keresztút vár ránk. A tizennégy stáció keresztjeit a tágabb értelemben vett szomszédos települések adták. Az út elején sorompó áll, amely megálljt hivatott parancsolni a mindenféle zajos terepjárműnek.

Perkő tetején vár minket a Szent István-kápolna, a közvetlen szomszédságában álló négyszögletes harangláb, színpad és székely zászló is van.

Érdemes elsétálni a Szent István emlékkeresztig, amelyet Jakab Miklós állíttatott 1929-ben és amelyről az olvasható le, hogy: Nyolc gyerekét s párját veszített férj áldozatából állok e hegy ormon ős Kápolna helyén / E nagy idők tanuját Keresőknek szólok e képen / Testsvér régi hazát juttat a földi Kereszt.

De akkor essék pár szó a székely zászló melletti keresztről is. 1967-ben a Perkő-hegy csúcsára Kozma Gábor volt politikai fogoly egy nagy méretű cserefa keresztet állíttat szabadulása emlékére. De akkor még csak úgy magában, felirat nélkül hirdette a kereszt, amit akart. Halála évében viszont már feliratozva állt a kereszt. A kereszt fája viszont elkorhadt, ezért 2004-ben kicserélték. Ma pedig leolvasható róla a kézdiszentléleki politikai foglyok névsora.

Hát itt állunk most, a Perkő tetején!

Vajon szűrhető-e le bármi tanulság az elhangzottakból? Vajon mit ért meg az ember a létezés misztikumából? Vajon mit akar szólni hozzánk a fehérre meszelt kápolna?

Ha beszélni tudna, minden bizonnyal valami ilyet mondana:
-Ti tovább mentek a halál kapuján, mert mennetek kell. Én itt maradok, mert nekem itt maradnom és állnom kell.

Én is megmozdítom a lábaimat, hisz nekem is mennem kell. Tartsanak velem legközelebb is.

Minden jót, mindenkinek!