Nádika-tető, Gelence

Amikor két út, és rajta két vándor találkozik, nagy lelkesedéssel köszöntik egymást, mintha csak ezer éve barátok lennének, majd együtt mennek tovább. Kicsit könnyebb a hátizsák cipelése, amelybe már oly sok mindent pakoltak az évtizedek, és kicsit könnyebb a beszéd, ha látjuk, hogy a másik is ugyancsak hátizsákot cipel.

És, hogy meddig mennek együtt az úton? Nem tudni…

Egyszer csak eljön a pillanat, amikor az út újra kettéágazik, az egyik vándort a fenyvesek zöldje, a másikat a vadvirágok illata csalogatja tovább. Nincs logikus magyarázata a kettéválásnak, de mégis megtörténik. Köszönetet mondanak egymásnak, majd ki-ki a maga útján vándorol tovább.

Én pedig nagyszerű vándorokra leltem Háromszéken, akikkel olyan helyekre vándoroltam el, ahova önerőből nem tudtam volna. És bár a völgyek mélyén is akad mesélni való történet elég, engedjék meg nekem, hogy én most mégis a hegyek ormán készítsem el a felvételeimet és aközben meséljek önöknek.

Tartsanak velem Háromszékre!

Gelence rövid története

Amennyiben Brassóból észak-keletre indulunk egy, mondhatni egy nyílegyenes mentén száguldozhatunk mintegy 60 km-t és közben csodás, megművelt földek mellett robogunk el. És ha Kézdivásárhelynél megijedünk, hogy lassan elfogy ez a csodás táj, és hirtelen jobbra rántjuk a kormányt 90 fokkal, akkor mire megálljt tudunk parancsolni az autónknak, meg is érkeztünk Gelencére.

Gelence pedig Kovászna megye egyik toplistás települése, ha pedig azt a csekély 5 várost nem vesszük figyelembe, amely a megyében van, akkor dobogós helyen szerepel a lakosság számának szempontjából. De még ennél is érdekesebben hat, ha azt is elmondjuk, hogy területének kétharmada erdő, így a magas hegyek lábánál fekvő település igazán vadregényesen hat.

A település első írásos említése mindössze 1567-ből való, de senkit ne tévesszen meg ez az adat, már ekkor is a népes települések soraiba tartozott Gelence.

Gondolom kitalálták már, hogy a település egykori lakói leginkább erdei munkások és fafeldolgozók voltak. De azt is fontos megemlíteni, hogy légvonalban mindössze 20 km-re vagyunk Kommandótól, ahol 1890 és 1892 között épült a rönkfa szállítására a Kommandói Sikló. Ez a siklóvasút a franciaországi Lyon és a magyarországi budavári sikló után a harmadik volt Európában.

Ami pedig a fafeldolgozást illeti, fűrészüzemek és még papírmalom is volt a vidéken. Nagyban ment a zsindelykészítés és a kádárság is.

Mára az igények és a lehetőségek is megváltoztak Gelencén, de a havasalji település életében most is fontos szerepet játszik az erdő.

A gelencei Szent Imre római katolikus műemléktemplom

Gelence műemléktemploma a 13-14. században épült. Ma pedig a település és a vidék egyik kiemelkedő látnivalója, amely szinte megsemmisült, de mégis a csodájára járhat az utazó.

Történt ugyanis, hogy 1802-ben egy földrengés annyira megrongálja, hogy 1858-ban a templomot bezárják. És mivel időközben új templom építésébe kezdtek Gelence lakosai, borítékolható volt, hogy a templomot elbontják.

Azonban Huszka József 1882-ben felfedezi, hogy a mészréteg alatt falképek találhatóak, így a templom megmentésért kezdenek el dolgozni. Azóta a templom több felújítási hullámon esett át, csak hogy ma is meg tudjuk csodálni annak szépségét.

A templom falán Szent László legendát ábrázoló fali freskók, Jézus szenvedésének jelenetei, Szent Katalin élete láthatóak. Szintén érdekes a 103 darabból álló, egyedien festett kazettás mennyezet. A karzat lemezei is gazdag díszítést kaptak, itt is szentek képeivel borították be.

A templom látogatásához előzetes egyeztetés szükségeltetik.

A Nádika-feredő

Közelítve a mai kirándulásunk célpontjához, megállunk még a Nádika-feredőnél, megcsodálni, hogy micsoda csendes, békés környezet ez a hegyek alatt.

A feredőt 2017-ben élesztették újra egy kaláka mozgalom részeként, amely a 2010-es évektől kezdődően több hasonló projektet vitt végbe.

A gelencei fürdő esetén a kaláka 10 napig tartott és átlagosan napi 100 ember kalákázott, az egynapi rekord pedig 140 fő volt. És így született meg a sok önkéntes segítségével a közösségi ház, zsindellyel fedett forrás-tér, öltöző, 3×3 méteres és 140 cm mély medence.

Útitársaink véleménye szerint a forrás vize jéghideg, de mindenképp nagy élmény felfrissülni, edzeni a szervezetünket a fenyvesek alatt található népi fürdőben.

Ha tehetik, próbálják ki.

Kirándulás a Nádika-tetőre

Elhagyva a népi feredőt, tovább haladunk a mezei úton, hogy megérkezzünk a Nádika-tetőre. A kilátás a tetőről magáért beszél, belátni Kézdiszék jelentős részét, a körülölelő dombokat és hegyeket.

De nem csak ezért érdekes a dombtető.

A Romániai Magyar Cserkészszövetség egyik csapata, a 141. Nagyboldogasszony cserkészcsapat sokat tesz azért, hogy a Nádika-tető közismert legyen.

A dombtetőn egy hét méter magas, fehérre meszelt kereszt áll. A keresztet Gál Tibor és Ilyés Botond-János tervezte és kivitelezte számos közreműködő és támogató segítségével.

Szintén több évtizedes hagyomány az őrtűz gyújtás is a tetőn, amely ma már egy hagyományos közösségi ünneplési forma Gelencén.

Szóval, ha egy igazán különleges Szent István-napi programra vágynak, akkor részesei lehetnek egy őrtűz gyújtás sorozatnak, amelynek egyik magaslati pontja a Nádika-tető.

De az őrtűz és magyar címerrel díszített kereszt mellett egy bánatfa is áll a dombtetőn. A bánatfa egy vastag, földbe vert oszlop, amelynek törzsébe szegek vannak verve.

Bárki, akinek valami bánata van, beleverheti egy szeggel a fába, mintegy ide ragasztva a bánatát. A gyógyulás folyamata a felejtés, a felejtést segíti, ha a bánatunktól megválunk, ha azt valahova olyan helyre tesszük, ahol tudjuk, hogy van, de nem vesszük elő mindennap. Erre pedig tökéletes a Nádika-tetőn található bánatfa.

Ha tehát úgy érzik, hogy valami bánatuk van az életben, vagy a magyarság életében, akkor szeretettel hívom önöket, hogy menjenek el Gelencére, és ha megérkeztek a Nádika-tetőre, akkor induljanak tovább a felejtés és a megbocsátás útján.

Én magam is tovább indulok, mert a vándor sehol sem állhat meg, mindig viszi a lába tovább.

Isten áldjon mindenkit! Tartsanak velem legközelebb is.