Sátorozás Erdélyben

Avagy mitől romolhat el a kempingezés a természetben?

Van a vicc a székely bácsival, aki már 50 éve házas és kimegy hozzá az újságíró interjút készíteni:
-Milyen a házasélet?
-Az jó!
-És egy kicsit bővebben?
-Bővebben nem jó!

Nos valahogy így lehetne jellemezni azt is, hogy milyen manapság Erdélyben sátrazni a szabad ég alatt. Ha röviden válaszolunk, akkor jó. Ha bővebben, akkor tele van problémákkal.

Éppen ezért ideje egy kicsit körüljárni a témát fülétől-farkáig, hogy ha netán kellően bevállalósak vagyunk és elindulunk sátorozni Erdélybe, akkor ne érjen meglepetés.

Hol lehet sátrazni Erdélyben?

Első és legfontosabb kérdés, hogy hol szabad és hol nem szabad sátrat húzni Erdélyben. A sátorozás szabályai Romániában pedig jóval összetettebb kérdés, mintsem, hogy két szóban meg tudjam válaszolni önöknek.

Az is kérdéses, hogy hol és ki fog ellenőrizni minket, hogy minden szabályt betartunk-e vadkemping közben. Emiatt a legegyszerűbb válasz az lenne, hogy bárhol lehetséges, de valójában ez egy kicsit sem igaz.

Ami legfontosabb, hogy tilos magánterületen sátrazni a tulajdonos engedélye nélkül. Ezen magánterületek pedig akár messze is lehetnek a településektől, kerítés és jelzés nélkül. Szintén vonatkozhatnak helyi tiltó szabályok erdőkre, tavakra, vízpartokra, barlangokra.

Egy fokkal könnyebb dolgunk van, ha természetvédelmi területen szeretnénk sátrazni. Ugyanis ezek rendelkezek gondnoksággal a legtöbb esetben, a gondnokság pedig kijelöli a kemping helyét. Cserébe viszont be kell tartani az általuk előírt szabályokat, és az is valószínűsíthető, hogy ellenőrzik a szabályok betartását is.

Ilyen kemping szabályok lehetnek, hogy csak a kijelölt helyen szabad tüzet gyújtani, nem szabad semmi szemetet hagyni magunk után, nem szabad zajongani. Az is lehet, hogy tilos autóval megközelíteni a sátorhelyet. Vagy a Kárpátokban pl. tilos a fürdés a csodás kis gleccser tavakban.

Ha ezek a feltételek kényelmetlenek a számunkra, vagy ha aggódunk a medve kérdés miatt, akkor talán tanácsosabb egy Kempingezőt választanunk.

Számos Kemping hely van Erdélyben, ezek előnye pedig, hogy zárt, tehát védett terület, esetenként rendelkeznek mosdóval, zuhanyzóval és van áram is telefont töltetni, az autónak parkolóhely. Nyilván nem ingyen kínálják ezeket, de az árak egészen elfogadhatóak a legtöbb esetben.

Gyerekes családoknak valószínűleg ez a legjobb opció, amennyiben családi kempingezésre adnák a fejüket. Főleg, hogy ilyenkor a csomagok száma meghatványozódik.

Az utóbbi években pedig Erdélyben is hódít a luxus kempingezés, a glamping, a tiny house-ok, a jurták, a geodéziai sátrak (dome-ok), a skandináv típusú A-házak.

Nos ez egy teljesen más megközelítése a kempingezésnek, és az igazat megvallva engem is jobban vonzanak, mintsem, hogy kitegyem magam a sátrazás veszélyeinek. Főleg amióta családapa vagyok.

Milyen veszélyekkel járhat a vadkempingezés?

Nos az első választ kapásból mindenki mondja erre a kérdésre.

Igen, a medve. Medve veszéllyel kell számolni nem csak sátorozáskor, de szabadtéri sütögetéskor és túrázáskor is. Viszont nem a medve az egyetlen veszélyforrás és nem is a leggyakoribb probléma.

Egy viszonylag elhallgatott téma, de egyre jobban a felszínre kerül a juhászkutyák és kóbor kutyák kérdése is. Hargita megyében tavaly nyolcszor több kutyatámadást jegyeztek fel, mint medvetámadást.

A probléma nagyon összetett. Az alapos szabályozás nélküli Európai Uniós támogatások miatt sokkal több állatot tenyésztenek, mint amennyire van befogadó terület. Sokszor legeltetnek természetvédelmi területeken is, amely tilos, illetve télen is, amely szintén tilos. Ráadásul a juhtartó gazdák gyakran olyan kutyákat használnak, amelyek tájidegenek, nincs elég mozgásterük és ha kell agresszívebbek is tudnak lenni. Ilyen faj pl. a kaukázusi juhászkutya vagy a török pásztorkutya, azaz a kangal.

És valljuk be, egy kicsit sem kényelmes, ha az autó és a sátor között félúton egy juhászkutya tiltja meg az átjárást.

Ha gyorsan össze kellene számolnom, akkor eddig hatszor akadályozták juhász, illetve kóbor kutyák a kirándulásainkat, köztük olyan helyszíneken is, mint a Tordai-hasadék vagy a Gyilkos-tó.

A sorba igyekeznek felzárkózni még a tehenek is, egyszer egy bika tette emlékezetessé a napunkat, a Jézus szíve kilátónál pedig a teheneknek nem tetszett, hogy másokkal ellentétben mi miért gyalogolunk.

Medvével ezidáig ötször találkoztunk, de valahogy mindig tisztes távolságból, még fotózni sem tudtam. Nem is baj. A medvetámadás megelőzésének legjobb módja, ha távol tartjuk magunkat a medvéktől.

Egyébként azt is érdemes tudni, hogy a medve nem nagyon szeret bizonyos tengerszint feletti magasságok alá vagy fölé menni. Tehát nem mindenhol kell számítani rája. De cserébe kapunk más állatokat is, mint pl. a farkas vagy a hiúz.

Ezekhez viszont nagy szerencsénk kell legyen, a medvével ellentétben nem szeretik azt sem, ha az emberek tudják, hogy léteznek. Ha farkasokat látunk, akkor jó eséllyel ránk vadásznak, tehát gyorsan kell cselekedni és lehetőleg nem eszeveszett módon megfutamodni. Futásban nem sok az esélyünk ellenük sem.

Ha vaddisznókkal találkozunk arra kell ügyelni, hogy ne érezzék beszorítva magukat. Mert ha zsákutcában érzi magát a vadkan, akkor kitör felénk és ezer éve minden magyar tudja, hogy nincs menekvés ilyenkor.

A kígyók tekintetében csak a vipera a veszélyes, sokkal de sokkal ritkább, mint a különböző fajta siklók. Cserébe viszont alig van ellenszer az országban. Tehát jobb elkerülni a bajt.

Elkerülni pedig elég jó eséllyel lehet, hisz nem kell attól tartani, hogy éjjel jön és levadássza a sátrunkat, mint a filmekben. Sokkal inkább nappal a sziklákon napozva találkozhatunk velük, az az tudjuk, hogy mikor-merre ne induljunk el.

Ha úgy érzik, hogy kellően elijesztettem már önöket, akkor elmondanám, hogy igazából nem is ezektől kell félni a legjobban. Jó eséllyel a szúnyogok fogják megenni önöket, főleg ha vízparton sátrazunk, kullancsokkal fognak aludni, ha erdőben tartózkodnak. De szép számmal vannak dongók, vadméhek, lódarazsak is az allergiások számára. Inkább ezekre kell felkészülni, illetve ha úgy érzik, akkor elkerülni a sátrazást. Érdemes a sátron kívül tartani az élelmet, mert a hangyákat sem szeretjük a sátorban.

Ha pedig mindenképp a természet mélyén szeretnénk elrejtőzni, akkor még veszélyforrásként meg kell említeni a vadászatokat is. Amely nem csak a puskagolyó veszélyével jár, hanem azzal is, hogy megzavarja az állatokat és alapból sokkal támadóbbak lehetnek velünk szemben is.

Szintén jó tudni, hogy a hegyek közt nincs mindenhol mobil térerő. Erről, mind a Digi, mind az Orange szolgáltató esetén található térkép. Érdemes rápillantani ezekre is.

Az időjárás is lehet változékony, amely okozhat problémákat. A hegyekben másképp működik az időjárás is, erről is érdemes tanulni. Tájékozódni a várható időjárásról a Windy weboldalon érdemes. Én is ezt használom kirándulás tervezéskor.

Ha pedig a hegyekbe indulunk, akkor a hegyimentőket jobban kell szeressük, mint a saját szüleinket (Salvamont Romania). Mert ha valami történik velünk, akkor csak ők fognak megmenteni minket és senki más. Több, mint 120 éve teszik a dolgukat, és 70 ezer embert mentettek már meg csak az elmúlt 10 évben.

Szintén érdemes tudni, hogy hol vannak hegyi menedékházak Erdélyben. Ezekben időről-időre megfordulnak mások is, így jobb eséllyel éljük túl az esetleges problémákat.

Zárszó

Hogy miről is akart szólni ez a cikk? Nem, nem az elijesztésről. Nem arról, hogy meggondoljuk magunkat.

De számos helyen és számos alkalommal megírtam, hogy aki a havasi ember életét akarja élni, annak ismernie kell a havasi élet törvényeit. A havas egy más világ, a legtöbbünk számára ismeretlen. Pont annyira ismeretlen, mintha elutazunk Ázsiába. De itt még a telefont is hiába szorongassuk a kezünkben és azt is hiába várjuk, hogy szembejön az utcán valaki, aki segít nekünk.

Ha nem vagyunk elég felkészültek a sátorozásra a szabad ég alatt, akkor jobb a hivatalos kempinghelyeket választani. Illetve jobb csak a lombhullató erdők határáig menni egyedül.

És akkor egy egyszerű felkészültségi teszt kérdésként felteszem a következő kérdést önöknek: hány méteren van a lombhullató erdők határa tengerszint felett?

A választ valahol 0 és 2544 méter között kell keresni Romániában.

Hát jó sátrazást mindenkinek!

A felkészülés jegyében következzék egy kis link áradat. Szemezgessünk velük is!