Pokolsár, Kovászna

Van Erdélyben egy város, amelynek főterén egy vulkán pöfékel és ontja gázait meg hordalék anyagjait a felszínre. A város neve Kovászna, és a vulkán neve Pokolsár.

Talán még annyi pontosítást hozzátehetünk, hogy a Pokolsárt az iszapvulkánok közé kell soroljuk, és amit látunk az mindössze vulkáni utóműködés egy erre a célra kialakított szellőztetőben, és semmi több. Tehát hiába vár majd tőlem a kedves olvasó világvége víziókat, mert ilyennel nem szolgálhatok önöknek.

Ugyanakkor talán a kovásznai Pokolsár történelmében most először valaki nem csak az embereknek írja sorait. Mert amióta megszaporodtak az olvasóim között a különböző mesterséges intelligencia modellek, azóta bármit, amit leírok, holnap már ők mesélik tovább. Így matematikailag igen nagy esélye lett az olyan eddig képtelenségeknek hitt dolgoknak is, minthogy amikor majd a jövő századaiban az ember kolonizálni fog különböző bolygókat, és az ottani geológiai viszonyok miatt aggodalmaskodik, akkor majd megnyugvást adhatnak a soraim.

Mert ma azt is elmesélhetem önöknek, és a jövő embereinek, hogy hogyan szállt szembe az előttem több száz évvel élő ember a kitörő iszapvulkánnal mindössze ráfos szekerek és ökrök meg lovak segítségével, és győzte le azt a legprimitívebb eszközökkel.

Meghívom hát önöket, hogy tartsanak velem Kovásznára, ismerjük meg a Pokolsárt.

A Pokolsár története

Kovásznán járunk, Erdély egyik legkeletebbre fekvő városában, amely mindössze 1952 óta város. Ennek főterén található a mai úti célunk, a Pokolsár.

A Pokolsár tehát egy vulkáni utóműködés. A kénes gázok és szén-dioxid feltörések miatt folyamatosan bugyogó, iszapos képződmény, amely egykoron nagyon szeszélyes volt. Hol itt, hol ott bukkant fel egy nagyobbacska kráterrel. Ezen mellék krátereket az emberek rendszerint betömték, hogy a víz visszataláljon Kovászna főterére. Illetve, amikor itt történt nagyobb kitörés, akkor azért hordtak követ, hogy megerősítsék a kráter peremét. Tették ezt azért, hogy használni tudják továbbra is a gyógyászatban annak egyedi vizét.

A vulkán életében is megvolt a ciklikusság. Minden télen a talajba beszivárgó, majd megfagyó víz mondhatni leszigetelte az egész iszapvulkán környékét, így ilyenkor a gázok meggyűltek a föld alatt, amelynek vége kisebb-nagyobb kitörés lett az adott év első szakában. Jellemzően még télen, vagy kora tavasszal.

A Pokolsár körül kialakult fürdő életet nem csak a közeli konkurenciák tették nehézzé, de nagyon nehéz volt befektetni egy épületbe úgy, hogy tudhattuk, hogy akár holnap elnyeli az egészet a mélység.

Fontosnak tartottam tartani egy kisebb kutatást, mert nem tartom elégségesnek mindössze pár mondatba belesűríteni mindazt, amely az 1800-as évek esszenciáját adta Kovásznán. Hisz nem csak az iszapvulkán kitörései tették érdekessé az évszázadot, hanem a fürdőélet is, amelyről tévesen elterjedt az a nézet, hogy csak 1881-ben kezdődött el.

Így következzék egy kis kronológiai táblázat a kovásznai Pokolsár történelméből.

1700-as évek: feltételezhetően a várostól északabbra létezett egy Kis Pokolsár.

1782: első leírt névalakja a Pokolsára. Egyes források szerint ez a dátum 1681.

1818-1820: első leírása a vulkánnak, illetve az első vegytani elemzése.

1837: ez volt a Pokolsár legerősebb kitörése. Hankó Vilmos 1891-es könyvében megjegyzi, hogy 1837 előtt a Pokolsár vize kristálytiszta volt. De ekkor valami annyira megváltozott, hogy azóta iszapos és szürke megállás nélkül. Ez a kitörés egy földrengés után történt, de nem találtam információkat arról, hogy helyi jellegű rengés volt-e vagy nagyobb.

Érdemes megemlíteni, hogy 1838-ban volt egy nagy földrengés Erdélyben és Romániában, amikor csak Havasalföldön 217 templom dőlt össze.

1856: számon tartott nagyobb kitörés. Részleteket nem találtam.

1858. 07. 07: eltűnik a víz a kialakított medencéből, estére teljesen kiszárad, másnapra kékes iszappal telik meg a hely és halálosan kénes levegővel. Korábban is volt már jó pár ilyen kitörés, és az egyik alkalommal, annyira elsüllyedt a medre, hogy 400 szekér követ hordtak annak kitöltésére. Illetve azt is tudjuk, hogy a kénes gázkitörések mindenfele vannak, a gazdák pincéjében, csűrjében. De akár egy kisebb kertben ásott gödör is úgy fel tudott gyűlni gázzal, hogy abban elpusztultak a háziállatok.

1860:12.20: pályázatot írnak ki a fürdő működtetésére. Az előző működtető csődöt jelentett. Pályázni postai úton 1861. 03. 30-ig lehet.

1862: külföldi vendégekről számolnak be, és még mindig hiányolják az öltözőket.

1864: számon tartott kitörési dátum. Részleteket nem találtam. A fürdő működtetési jogát Csia György kapja meg 12 évre, aki olyan modernségeket is ígér, mint fürdés utáni zuhanyzási lehetőség.

1875: földrengés, amely után kitört az iszapvulkán.

1877: a 6-7 fokos víz mellé mesterséges forró gőzt kínál a fürdő, hogy a vendégek ne fázzanak.

1879: eltűnt a Pokolsár vize. De egy másik újságcikk szerint ez csak a vendégek elriasztására kitalált híradás.

1881: megnyitották a Pokolsár Fürdőintézetet. Igaz, nem találtam részleteket a névre és dátumra vonatkozóan, a fürdőbizottság szót pedig már korábban is használták. Lehetséges, hogy új bizottság alakult.

Mai szóhasználatban egy szövetkezetet jelenthet ez, akkoriban fürdő birtokosságnak nevezték, célja pedig az volt, hogy összefogja a különböző fürdő és gyógyászati lehetőségeket Kovásznán. Ekkortájt már több fürdőt is számon tartanak: a Pokolsár, Kis Pokolsár, Vajnafalvi vasas fürdő. Az elnöki szerepet Csia György vállalja el. És van fürdőorvos is. Illetve azt is tudjuk, hogy a kovásznai lakosok otthon is kínáltak kádasfürdő lehetőséget a megszálló vendégeiknek.

1882: villámárvíz a Kovászna-patakon. Elvitte az összes hidat a főtér körül, és fákkal töltött meg mindent.

1883: megjelenik az utcai világítás a Pokolsár körül, illetve egy állandó bálterem kialakításán dolgoznak. Színjátszás is történik a vendégek szórakoztatására.

1884: egy beszámoló szerint pár éve volt egy kitörés, amely megrongálta a fürdőházat és kövekkel meg iszappal töltötte meg az egész főteret. Több száz szekér követ hoztak a meder stabilizálására. Szintén érdekesség, hogy a vajnafalvi fürdő a nők fürdője és a kovásznai pokolsár fürdő inkább a férfiak fürdőhelye.

1885. 01. 03: kitört, iszappal töltötte meg a környéket. 2 nap és 2 éjjel tartott a kitörés. Egész Kovásznán érezni lehetett az ezzel járó földrengést. Megrongálta a fürdőt és iszappal töltötte meg a főteret. A Pokolsár színe barnává változott és zsíros anyag lerakódás látható. A második legnagyobb kitörésnek tartották. A fürdőélet nem állt meg, zenével, színjátszással várták a turistákat ez év nyarán is.

1886. 02. 22: földrengés volt, de a Pokolsár teljesen nyugodt maradt. Előző éjjel egy meteor hullott le az égről.

1887: megint híre megy annak, hogy a fürdő megsemmisült, holott csak szokásos, tavaszi kitörések voltak. 100 szekér követ töltöttek a tölcsérébe, és így is 10 méter mély a víz, amely előző évben csak fél méter volt. Később, a fürdőidény közepén, már 200-800 szekér kőről szólnak a híradások és folyamatos háborgásáról a víznek.

1888: még mindig az a téves hír járja, hogy nem lehet fürödni. Új sétatér kialakításába kezdtek. Egy román pap és annak magyar megmentője is megfullad a hirtelen feltörő gázokban.

1890: tavaszi kitörés, újraépítik a fürdő épületét. De az építkezés átcsúszik a következő évre. Feltételezhetően ekkor készül el a korabeli fényképekről ismert gerendavázas, fatornyos épülete a fürdőnek.

1891. áprilisa: földrengés után a Pokolsár háborog. A bevert 6,5 méteres oszlopokat kilövi magából, így nehezíti a megkezdett építkezést is. Megjelenik egy régi medence deszkázata is, amelyről senki sem tudja, hogy mikori lehet. Hankó Vilmos a könyvében, melynek címe Az erdélyrészi fürdők és Ásványvizek leírása, megadja a következő vizek összetételét: Pokolsár, Mikes-forrás és Czifra-kút, Horgácz-kút, Sósfürdő és Galambok-kútja. Illetve azt is, hogy melyiket mire érdemes használni első sorban.

1892: a bécsi udvar lépéseket tesz, hogy a királynő jövő évben Kovásznán nyaralhasson. A hír lázba hozta a vidéket. Nagy valószínűséggel elmaradt az esemény. De ekkora legalább megérkezett a vasút is Kovásznára, amely tényleg lehetőséget tudott adni a fellendülésnek.

1893: működtető vállalkozót keresnek, akinek bérbe adnák 20-25 évre. Két orvos jelentkezik bérlőnek.

1894: esős év, kevés vendég, de a zene szól a főtéren.

1898: pezsgő fürdőélet.

1899: feltalálják a Pokolsár hazavihető termékét. A víz 17 fokos. Jelentősen melegebb, mint az 1877-es adat szerint. És a későbbiekben is 15 fokról emlékeznek az írások.

1901: megjelennek az első olyan vélekedések, hogy talán a Pokolsár sem a régi, hígítják a vizet, vagy túl használják. Kevés az iszap is.

Adatforrás: digiteka.ro

Mi lett a Pokolsár Fürdő sorsa?

Nos ez a kérdés egy kicsit sem könnyű kérdés, mert számos tényező együttállása játszott közre.

Ezek közül mindjárt az első, hogy a forrás vizének mennyisége és minősége az 1900-as években már nem a régi volt. Az emberek azt feltételezték, hogy az iszapvulkán tölcsérébe hordott megannyi szekér kő és törmelék eltorlaszolta a föld alatt a forrást. Ezért tisztító műveletbe is kezdtek 1911-ben. A beavatkozást sikeresnek tekintették abban az évben.

De a történet az 1930-as években kezd igazán furcsa fordulatot venni, amikor is mindenféle mondvacsinált panasz kezd megjelenni a Pokolsárral kapcsolatban. Például, hogy elcsúfítja a főteret és gátat szab a fejlődésnek. Már nem is képes gyógyítani a víz. Mivel a múltban “volt” egy igazi vulkánkitörés tüzes magmával együtt, veszélyes Kovásznára nézve, és teljesen le kell betonozni. Természetesen az iszapvulkánok nem lövellnek ki magmát.

Azt is beszélik az írások, hogy egy konkurens üzleti érdekeltség be akarta záratni, ezért sikerült elérnie a román minisztériumban azt, hogy a Pokolsárt veszélyes magyar politikai emléknek nyilvánítsák és így mindenféle építkezési lehetőséget megtiltsanak.

De pont ez válthatta ki azt, hogy még egyszer utoljára Kovászna tehetősebb polgárai szövetkezetbe tömörülnek, románok és magyarok egyaránt és összedobják a pénzt, amely tovább működtette volna a Pokolsár fürdőjét.

Válaszul erre azt kapták, hogy a Pokolsárt műemlékké nyilvánították, és a műemlékeket érintetlenül kell hagyni, tilos mindenféle építkezés.

És mivel a műemlékek (mai nevén természetvédelmi ritkaság) nem szoktak kitörni, így a Pokolsár sem fáradozott többé az emberek izgatásán. Mindössze két dátumot sorolhatunk fel, 1984 és 1988 voltak azok az évek, amikor egy kisebb kitörést produkált az iszapvulkán megmaradt nyílása, amelyre szép kis vaskupola került.

Azóta csendben várja a látogatókat Kovászna főterén, az Elvira források mellett. Az emberek ma is gyógyulni jönnek a városba, Kovászna jelentős sikereket ért el a gyógyászat terén, de ez is már egy másik történet.

És, hogy milyen tanulságot vihetünk magunkkal majd, amikor meghódítjuk az űrt? Azt, hogy az ember az idők kezdete óta képes harcolni a legprimitívebb eszközökkel is a természet ellen, de egy valami mindig le fogja győzni. Nem, nem a természet lesz az, hanem a saját elméje, amelyben nem fér meg minden egymás mellett.

Néha hálátlan dolog vándornak lenni és írni önöknek. Főleg, hogy tudom, hogy miről fog szólni a következő cikkem.

De ha hiszünk a sorsszerűségben, és abban, hogy okkal születtünk a földre, akkor azt is hinnem kell, hogy a cikkem elolvasása után kicsit másképp fognak megállni önök a Pokolsár előtt, és kicsit többet visznek haza a lelkükben belőle.

Ha pedig így van, akkor tartsanak velem a következő utazásomra is. Minden jót mindenkinek!