Avas-tető, Kézdialmás

Van Erdélyben egy szó, amelyet teljesen rosszul használunk, és ez a szó a kilátó. Azért használjuk rosszul, mert valahányszor egy kilátót keresünk magunknak, nem kilátni akarunk, hanem pont az ellenkezőjét, belátni.

Belátni a völgyben élő népekre, a két falu között, egy dombtetőn elterülő Szent Mihály Római Katolikus erődtemplomra vagy a lassúsága miatt Berecki gyorsnak becézett Sepsiszentgyörgy és Bereck közti vasúti járat csendesen döcögő vonatjára.

Valószínűleg azért mondjuk mégis kilátónak a belátót, mert ilyenkor egy kicsit kilátunk a saját fejünkből, kicsit felülemelkedünk a mindennapi gondokon és egy kicsit gyógyítjuk a saját lelkünket azáltal, hogy az élet mocsara felett lebegünk pár méterrel.

Ha pedig megengedik, akkor most egyenesen a 800 méter magas Avas-tetőre repítem önöket Kézdialmás határába.

Hát kalandra fel.

Szemelvények az Avas-tető történetéből

Mivel az Avas-tetőre a legjobb út Kézdialmásról vezet fel, ezért szokták a két nevet összekapcsolni, de valójában pont ugyanúgy szomszédos a dombtetővel Lemhény és Csomortán is.

Úgy tartják, hogy azért kapta a hely az Avas nevet, mert amikor leszáll a köd, akkor az Avas-tetőről a völgy látványa egy avas szalonnához hasonlít. De érdemes megemlíteni a hely másik nevét, amellyel még a köziratokban találkozhatunk. És ez a név nem mást, mint a Köszönő.

Úgy tartják, hogy ha húzunk egy egyenest az Almás vára és a Gelencei középkori vártemplom között, akkor ezen az egyenesen található az Avas-tető is, amelyhez több érdekesség is kapcsolódik. És ez az egyenes pedig nem más, mint egy nagyon értékes erővonal, energiavonal.

Az egyik legenda szerint a tatárok temérdek kincset ástak el az Avas-tetőn, és egy lármafát állítottak, hogy majd mikor megtérnek a portyázásból, kiáshassák és hazavihessék. Nos ha aranyat nem is, de egy bronzkori sírt mégis sikerült találni itten.

Egy másik érdekesség a Jézus-kő, amelyen egy szamár és egy ember lábnyoma található. Persze a természeti képződménybe csak beleképzelni tudjuk a pillanatot, de a formák tényleg ehhez hasonlítanak.

És ha már ezen erővonal mentén áll az Almási vár, amely valószínűleg nem az alma szóból, hanem az Álmos vezér nevéből ered, akkor ideje pár szót szólni a vár legendájáról is.

A legenda szerint Almás várát óriások lakták és a pincéik tele voltak kincsekkel, de a lejárót a pincékbe senki sem leli. Régi kincskeresők viszont azt mesélték, hogy ami közben ástak a pincék irányába, óriások csontvázait találták meg. De valahányszor találtak egy csontvázat, az rögtön el is tűnt, mert az óriások varázsereje védi a sírjaikat.

Na de mielőtt elindulnának az óriásokat és az erővonalakat kutatni, megemlíteném, hogy az egész elmélet, miszerint a földön léteznek erővonalak és az emberek és egyéb lények ezek mentén szerettek élni és építkezni, nos ez mindössze Alfred Watkins szüleménye, aki 1855-ben született. És abban a korban még nagyon keveset ismertek a mai szintű matematikából és hálózat elméletből. A Ley-vonalak ellenzői szerint például szinte bárhogy húzhatunk egy egyenest, és annak mentén találunk templomokat, kőépítményeket vagy szent helyeket.

Viszont mégis fontosnak tartottam mindezt elmesélni, mert Erdélyben akárhol járunk, lépten-nyomon óriások és szépasszonyok (értsd tündérek) legendájába botlunk. Ez pedig olyan kérdéseket vet fel, amelyekre máig nincsenek kielégítő válaszok.

Amit viszont biztos állíthatok, hogy az Avas-tetőn mára megszaporodtak a sziklák. Egyikről leolvasható az, hogy:

E kő őrizze emlékét
a hunok nagy királyának,
kinek neve Attila volt. 395–453

Ura volt ő minden földnek,
a Jeges tengertől a Fekete
tengerig, a Rajna folyótól
a Keleti Kárpátokig.

De 2017 óta egy fedett pihenőhely is található itten, amely előtt tábortűznek van kialakított rész.

A domb tetején egy kettős kereszt is áll, mellette pedig egy székely zászló, amelynek a rúdja is megéri, hogy alaposan megszemléljük.

Ideje hát, hogy mi is neki induljunk a hegynek!

Kirándulás az Avas-tetőre

Gelencéről indulunk tovább a vándor barátainkkal, hogy közösen hódítsuk meg az Avas-tetőt.

De még mielőtt ezt megtehetnénk, két szóban el kell meséljem önöknek, hogy miért található a Szent Mihály Római Katolikus templom a Kézdialmás és Lemhény közötti csodás kis dombtetőn.

A legenda szerint ugyanis nem tudott a két település megegyezni, hogy pontosan hova építsék a közös templomukat, ezért azt találták ki, hogy döntsenek egy verseny által. A verseny pedig annyiból állt, hogy mindkét település kiválasztotta a leggyorsabb kutyájukat, majd azokat a másik falu végére szállították. Ekkor egy kongatás jelezte a verseny kezdetét. És ahol a két kutya találkozik a hazaszaladásban, ott fog épülni a közös templom.

De az almásiak egy cseppecskét ravaszok voltak és megverték a lemhényiek kutyáját, így az lassabban tudott szaladni. Emiatt a templom Almáshoz közelebb épült meg.

Na de közben mi is megérkezünk Kézdialmásra, ahol keletre vesszük az irányt, hogy egy meredekebb, mezei útszakaszon kaptassunk ki a csúcsig. Az út minősége változó. Sáros időben csak terepjáróval érdemes próbálkozni.

Közben elhaladunk egy esztena mellett. A juhok a szomszéd dombtetőn legelnek. Van két szamár is. Volna kedvünk megállni fotózni, de kutyákkal őrzött terület, és legeltetési órában kitudja, hogy van-e valaki, aki megálljt parancsoljon nekik. Inkább tovább haladunk.

Innen pedig tényleg már csak egy futamodás a csúcsig, ahonnan belátni az egész vidéket. Kissé hideg van és borús is az idő. De semmit se változtat ez az örömünkön, amelyet mint vándorok érzünk:

-Meghódítottunk egy újabb belátót!

A különböző tengerszintek és tájformák váltakozása olyan, mintha csak egy miniverzumba lennénk és azt csodálnánk épp. Mindenből csak egy van egymás mellé téve: 1 rét, 1 falu, 1 bokormentes domb, 1 erdő. Nem lehet ennél egyszerűbben ennél szebbet alkotni.

Nem csoda hát, hogy a dombtető napjainkban Kézdialmás, Lemhény és Csomortán közös zarándokhelye. Itt ünneplik meg a nemzeti ünnepet, augusztus 20-át.

A hátunk mögött még magasabb csúcsok vannak, hisz a hátunkat védi a Keleti-Kárpátok az óriás erdeivel. Egyszer talán azokat is meghódítjuk majd. De most visszafelé indulunk, Erdély felé.

Hát tartsanak velünk legközelebb is!