Kézdivásárhelyi Babamúzeum

A babának két lelke van de lehet, hogy három!
Az egyiket a készítője lehelte bele,
A másikat a kislány, aki játszott vele,
A harmadikat a gyűjtő, aki szereti és megbecsüli.

Ezzel a gondolattal indulunk el Kézdivásárhelyre, hogy felkeressük Erdély egyik legkülönlegesebb múzeumát, amely nem másról szól, mint a babákról.

És be kell valljam, hogy bár az ember elsőre azt gondolná, hogy nem tud egy babamúzeum megérinteni egy felnőttet, valójában megannyi érzés kavarog az emberben annak meglátogatása közben.

Ha kíváncsiak, hogy mitől olyan különlegesek ezek a babák, akkor tartsanak velem.

A babamúzeumról röviden

Az évente több ezer látogatót vonzó babamúzeumot Kézdivásárhelyen a Függetlenség utca 4. szám alatt kell keresni, és bevallom elsőre észre sem vevődik a kis emeleti kiállítótér bejárata.

A múzeumot Nagy Ibolya alapította most már több mint 10 éve, 2011-ben, és rá két évre költözött a mostani műemlék épületbe. Ekkor már a kezdeti 175 baba 300-ra gyarapodott, és kitalálhatják, hogy nem állt meg itt a dolog. Számuk azóta még egy csekély ezressel gyarapodott.

A gyűjtemény legkülönlegesebb része a porcelán vagy a porcelán fejű, és végtagú babák. Ezek nagyon értékesek, történelmük az 1840-es évekre nyúlik vissza.

Mivel a porcelánbaba nagyon törékeny, ezért inkább vásárolták meg vitrin dekorációnak, mint játékszernek. A gyártók pedig, hogy követni tudják a termékeiket, rendszerint sorszámmal látták el, ekként teret adva a gyűjtők szenvedélyének. Ebből adódóan egy sorszámmal ellátott baba sokkal értékesebb, mind a mai napig.

A gyűjtemény származásilag is nagyon széleskörű, megemlíthetjük az olyan országokat, mint Németország, Portugália, Franciaország, Svájc, Hollandia, Magyarország és természetesen Románia.

Látogatás a babák világába

Mivel úgy éreztem, hogy nem igényel nagy tervezést egy múzeumlátogatás, ezért semmit sem informálódtam előzőleg az interneten. Hagytam, hogy meglepjen a babamúzeum.

És bevallom a meglepetés nem maradt el!

Nem csak a babák száma ejti ámulatba a nézőt, amelyek már 5 szobát is megtöltenek, hanem az is, hogy milyen sokfélék. Hisz nem csak az évszázados porcelánbabák kaptak helyet a múzeumban, hanem olyan híres emberek képmásai is, mint Diana hercegnő vagy Michael Jackson.

Nem szabad elmenni az olyan alkotások mellett sem, mint a nagy sikerű A Gyűrűk Ura filmsorozat főszereplői.

A múzeum tiszteleg az országban élő népek előtt is, bemutatva azok hagyományos viseleteit, de ezen túlmenőleg ne lepődjünk meg azon se, ha afrikai, indián vagy épp japán babákat látunk.

Ha elmegyünk keletre és megkérdezünk ott egy öregembert, hogy mondja papó, maga hány éves, akkor a válasza lehet az, hogy ő maga se tudja. A távol-keleten biza vannak olyan öregek, akik időtlen-idők óta a faluban élnek, és mit számít, hogy 80, 90 vagy 100 évesek, a fontos mindössze az, hogy segítsék a közösséget. Így a jelentéktelen dolgokat, mint például a saját születésnapjuk, vagy hogy hány évesek, azt teljesen elfelejtik.

Meglehet, hogy ilyen időtlen emberek sose leszünk itt, Európában, viszont köztünk nagyon sokan vannak, akik már annyi mindent megéltek, hogy múzeumot állíthatnak a saját fiatalságuknak is. Ezért az egyik kedvenc termem a múzeumban a 80-as évek iskolásairól szól.

Nemcsak a 80-as évek iskolás, kék egyenruhái találhatóak meg ebben a teremben, hanem a kor eszközei is, mint pl. írógép, rádió, kazettofon, fehér-fekete Tv. A mérleg előtt megállva pedig azon kezd gondolkodni az ember, hogy vajon létezett-e egynél több modell belőle az országban, mert aki ránéz, annak biza bevillan, hogy minden üzletben ezt használták.

A 80-as évek terméből továbbhaladva a belső két terem felé, egy álomvilágba csöppenünk bele. Nemcsak a szoba kialakítása, megvilágítása, de a babák élethűsége is figyelemre méltó.

Ez a terem arra is jó, hogy ráébresszen bennünket, hogy a fejünket mennyi hülyeséggel tömték tele az évek során. Hisz akarva-akaratlanul is azon kezdünk gondolkodni, hogy vajon el mernénk-e tölteni egy éjszakát ebben a szobában, tudnánk-e aludni itt, vagy egész éjjel azt lesnénk, hogy melyik baba kel életre. Köszönet a horror-filmeknek ezért.

Amúgy a babamúzeum legtöbb lakójára érvényes a következő állítás.

Látogatás közben ne csak arra figyeljünk, hogy honnan származik egy baba s milyen ruhába van felöltöztetve, hanem figyeljük az arckifejezését is.

Ugyanis elődeink nem egy túlidealizált világot akartak teremteni a gyerekeiknek, ezért a babáknak is számos arckifejezése van. Egyik vidám, másik olyan szomorú, hogy kicsordul a könnyünk tőle, a harmadik pedig szemtelenkedik, épp a nyelvét nyújtja felénk. És leginkább ettől lesz izgalmas a múzeumlátogatás.

Ha pedig Kézdivásárhelyen járnak, el ne felejtsék felkeresni a babamúzeumot. Talán még a saját képmásukkal is találkoznak ottan. Kitudja!