Egykoron az erdélyi élet legfontosabb alkotásai voltak. Az erdélyi szobrászok pedig alakították az emberek gondolkodásmódját, formálták egyes települések jövőképét, turisztikai szerepét.
Ma ezek a szobrok csendben, magányosan állnak az útszéleken, mi pedig észre sem vesszük az autóból őket. Már nem fontosak az embereknek.
Vagy mégis?
Erre keresem a választ ebben a kategóriában.
Oly gyorsan indul neki Nyárádszeredából az ember a Sóváradra vezető útnak azért, hogy mihamarabb lásson egy falatka Erdélyt, dombostól, havastól, hegyestől – de mindössze az autóból – a Bekecs alatt, hogy észre sem veszi, hogy elhalad egy faluban, egy kanyar közepén egy igencsak szép szobor mellett. Pedig a Nyárádszeredától mindössze 6 km-re található falucskában egy […]
Marosvásárhely Emberek ezrei fordulnak meg naponta Marosvásárhely legforgalmasabb buszmegállójában, a Színház téren. Munkából jönnek, iskolából, vásárolnak, esznek-isznak, hazamennek. Minden nap ismétlődik a történet. Megállnak egy torony mellett, amely a tér sarkán áll, fel-fel pillantanak rá, de a magányos torony történetét már nem igazán ismerik. Főleg azok az első generációs vásárhelyiek, akiket az elmúlt években szippantott […]
Erdőszentgyörgy Azzal a céllal indultam el újra Erdőszentgyörgy fele, hogy majd leülök a Rhédey-kastély parkjának egyik padjára, és nem is csinálok semmit. Nem is fotózok sokat, nem is írok sokat önöknek. De miután annyira elragadott a park szépsége, hogy a pad helyett is egy nagy diófa alá ültünk le, borítékolható volt, hogy a tervem többi […]
-Egyszer valaki azt mondta, hogy van itt egy bevásárlóközpont és két pad. Ennyi Keresztúr. -Kórház nincs, csak elfekvő. Azokat hozzák ide, akiknek már mindegy az élet. Pedig kórházunk is volt! -Petőfi? Az van! Sehol a világon nincs ennyi Petőfi emlékmű, mint Székelykeresztúron. -Valamikor a gyárakban munkások ezrei dolgoztak. Most meg? Épp most zárt be […]
Ploiești Hihetetlennek tűnik, de az összes eddigi utazásomban, legyen az egy barlangtúra, egy múzeum látogatás, falusi vagy városi séta, mind-mindben van egy közös pont. Ez pedig az idő! Mindig ugyanazok a kérdések merülnek fel: Mikortól? Meddig? Milyen szerepe volt az idők során? Van-e jövője? Önmagunk keresése közben is folyton csak az idővel foglalkozunk! Vajon hasznosan […]
Van az úgy utazásaink során, hogy mikor, hova és hogyan jutunk el, nem rajtunk múlik. Ilyen hely a sepsiszentgyörgyi vártemplom és temető, ahova sajnos a járvány alatt kellett ellátogassunk egy temetésre. Akkor viszont eldöntöttem, hogy egyszer szebb napokon is visszatérek ide, amelynek most jött el a lehetősége. Hát tartsanak velem egy rövid kis sétára a […]
Valahogy van az ember dolga, de tény, hogy szereti lógatni az orrát akkor is, amikor amúgy nem is kellene oka legyen rá. Némileg viszont vigasztaló, hogy amikor igazán nagy baj van, akkor legalább az égre emeli a tekintetét, és fentről kér segítséget. Akkor sem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy minden keresztény magyar, székely és […]
Odorheiu Secuiesc Nem tudom, hogy a madár, amikor visszaszáll a tavalyi fészkére, gondol-e bele abba, hogy hiába ugyanaz a hely, hiába ugyanaz a fészek, mégsem lesz ugyanolyan ez az év, mint a tavalyi volt. De ha a madárnak nincs is ilyen gondolata, nagyon sok embernek van, aki Székelyudvarhelyen jár és egykori diákévei jutnak eszébe, amelyet […]
Calnic Eszembe jutnak Kányádi Sándor Fától fáig című versének sorai, amikor is a lovát kereső kisfiú fától fáig harcol félelmeivel, de úgy is halad előre… Eszembe jut, annak az Orsinak a mondása, akivel Marosvásárhely határait járjuk és mutatjuk be önöknek, és aki valahányszor felér egy dombtetőre, körülnéz, kiválasztja a legnagyobb dombtetőt, amit lát, és azt […]
Miercurea Nirajului Hosszasan bámulom a térképet… Na nem azért, mert nem tudnám, hogy hol helyezkedik el Nyárádszereda a térképen, hanem mert válaszokat keresek. Válaszokat olyan kérdésekre, amelyek a miért kérdőszóval kezdődnek, de ha egész pontos akarok lenni, akkor a kérdések formája a Miért nem? Ha pedig velem tartanak, akkor rájönnek, hogy ilyen kérdésből akad egy pár […]
Chiuruș Ha szeretnénk hinni a meséknek, miszerint a nagy emberek nem is közülünk valóak, hanem egy hullócsillaggal esnek le az égből, akkor talán némi támpontot ad az, hogy miként a hullócsillag is véletlenszerűen ér földet valahol a horizont alatt, ugyanúgy a nagy emberek is véletlenszerűleg születnek közénk. Ki egy nagy városba, ki pedig egy kis […]
2025. május 27. Sajnos ezen a napon a heves esőzések miatt megáradt a Korond-pataka. Évtizedek óta nem volt ennyi eső. Elvitte az eddig elkészített védelmet, beszakadt a Sóbányába, és elkezdte teljesen feltölteni azt. A bánya bezárt. Talán örökre. Teljes a bizonytalanság. Nincsenek szavak, hogy több évtizede tudták, hogy mi fog következni, és nem tettek semmit […]
Valahogy van, valahogy nincs, de várakat általában magas, erdővel körülvett dombok tetején szokott keresni az ember, pláne ha egy erdélyi kirándulás résztvevője, így valószínűleg nem Marosvásárhely központjában jutna először eszébe, hogy meglátogasson egy várat. Pedig a marosvásárhelyi vár a település belvárosában lelhető fel, és Erdély egyik legnagyobb vára. Tartsanak hát velem a 4.5 hektár területű […]
Sfântu Gheorghe Fura dolog az emberi látásmód, mindig mindenki azt hiszi, hogy reálisan látja a világot, ezért mindig félve mondom el, ha én másképp látom ugyanazt, nehogy bárkit is megsértsek. És, hogy miről akarok mesélni most, azt rögvest el is mondom. Sepsiszentgyörgyi emberekkel beszélgetve, sokszor hallom, hogy milyen jó nekem, hogy Marosvásárhelyen élek, mert […]
Ocna de Sus Felsősófalvára második szülőfalumként tekintek, hisz itt éltek anyai ágról a nagyszüleim, és mindig náluk töltöttem a nyaraimat, amelyről többször meséltem a személyes blogomban is. Most pedig szülőanyám is itt él. Szóval ide is haza járok, itt is otthon vagyok. Valószínűleg aligha találunk olyan székely települést, amelyről nem mondhatjuk el, hogy romantikus […]
