Székelykeresztúr

-Egyszer valaki azt mondta, hogy van itt egy bevásárlóközpont és két pad. Ennyi Keresztúr.
-Kórház nincs, csak elfekvő. Azokat hozzák ide, akiknek már mindegy az élet. Pedig kórházunk is volt!
-Petőfi? Az van! Sehol a világon nincs ennyi Petőfi emlékmű, mint Székelykeresztúron.
-Valamikor a gyárakban munkások ezrei dolgoztak. Most meg? Épp most zárt be az utolsó gyár.
-Ez igaz! A gyárak helyett üzleteket és bankokat nyitnak. Mindkettő csak viszi a pénzt!

Ha önök is azt hiszik, hogy Székelykeresztúrra mindössze Petőfi miatt kell ellátogatni, akkor azt kell mondjam, hogy nem az önök hibájuk, de hatalmasat tévednek. De itt az ideje, hogy megismerjük a városkát, annak lakóit és turisztikai látványosságait.

És előszóban még azt is elmondhatom, hogy szívemnek legkedvesebb kirándulás fajtájának legújabb utazásán vagyok túl. Ugyanis nincs jobb érzés mint, amikor helyi emberek fogadnak, ráadásul úgy, mintha csak családtag lennék, és így az ők szemükkel láthatom a világot, amelyért hatalmas köszönet és hála.

Nos ideje, hogy felvegyük a keresztúri szemüvegünket, és meglássuk azokat a szépségeket is, amelyeket eddig nem sikerült.

Kalandra fel!

Székelykeresztúrról két szóban

Székelykeresztúr egy kisváros Hargita megyében, mindössze 29 km-re Székelyudvarhelytől Nyugat – Délnyugat irányban.

És bár tény és való, hogy Segesvár mindössze 21 km-re található, és hogy a legtöbb kiránduló ebből az irányból jut el Székelykeresztúrra, de ennél mélyebb kapcsolatot nem nagyon kell keresni a két település turizmusa között.

Már csak azért sem, mert Segesvár Maros megyében található, és nálunk fele nem divat a megyéket átívelő turizmusfejlesztés. Jó példa erre a szomszédos Sóvidék is, ahol Szováta Maros, míg Parajd Hargita megyéhez tartozik. És nem képesek közös erővel kiszolgálni az évi majdnem 1 millió kirándulót.

A várost még megközelíthetjük Korond irányából is, vagy akár Erdőszentgyörgy irányából a Bözödi-tó mellett elhaladva. Mondhatni egy zsebkendőnyi területen ott van minden, amelyet csak 2-3 hét alatt össze tudunk járni Erdélyből.

De az is tény, hogy ezeken a vadregényes tájakon tényleg majdnem 100 évig nem ismerték az aszfaltút építésének mikéntjének fogalmát. És lám-lám még mindig nem ismerjük eléggé, jó példa erre Siklód modern kori esete is.

Ezért nem is csoda, ha önök közül sokan nem jártak még Székelykeresztúron, vagy ha jártak is, akkor is csak épp megálltak tiszteletüket tenni Petőfi emléke előtt, és azzal tovább is robogtak Erdély más tájaira.

Pedig ősrégi településről beszélünk, amelyet már 1333-ban is említenek az iratok. De még visszább kanyarodhatunk a történelemben, mert az általunk is meglátogatott Sóskút közelében 8. századi leletekre bukkantak a történészek. Továbbá 11. – 12. századi templomról is tudunk. Így Székelykeresztúr történetének hosszúságához nem fér semmi kétség.

Külön történeti érdekesség, hogy annak idején Zsigmond király is időzött a városban, az 1395-ös moldvai hadjárata során több levelet is írt innen.

Na és persze ott van Petőfi Sándor, aki a Gyárfás udvarházban töltötte a segesvári csata előtti utolsó éjszakát.

És mondhatni szerencséje volt, ugyanis a város katolikus iskolája 1646-ban létesült, az unitárius gimnáziumot 1793-ban alapították, így egy forradalmár költő megkaphatta a neki járó figyelmet és tiszteletet.

Ami pedig az 1867-ben létrejött Székelykeresztúri Kaszinó dolgát illeti, azt hinnénk, hogy valami jó kis, illegális szerencse barlangra kell gondolni, de valójában nem csak sötétben tapogatózunk, de még csak nem is ezen a néven jött létre, hanem teljes nevén Székelykeresztúri Városi Olvasó és Társalkodó Kör. Az egyesület alapszabálya pedig a következő volt: a kör álljon a szellemi önképzés, társalgás és olvasás által, melyre szolgálnak az egylet által bizonyos időkben rendezendő társas körök zenével vagy anélkül, továbbá törvények által nem tiltott játékok.

És tényleg meg is tartották a szabályt, így a helyi Nőegylet, Iparos Egylet, Jótékony célú Társaskör is hozzuk köthető, de még a keresztúri könyvtár is miattuk létezhetett. Ráadásul még saját kiadványaik is voltak.

Tehát nyugodt szívvel elmondhatjuk, hogy egykoron teljesen másképp tekintettek Székelykeresztúrra az emberek, mint ma, és kicsit sem érezték hanyatló kisvárosnak, hanem ellenkezőleg! Pezsgett itt az élet.

Hát nyakamba is veszem az utcáit, hogy a teljesség igénye nélkül bemutassam pár ismert, és kevésbé ismert látványosságát.

Székelykeresztúr látványosságai

Székelykeresztúri Sóskút: alsósófalvi lévén, ráadásul rák is a horoszkópban, hol máshol kezdhetném meg az utazásomat mintsem Sóskútfürdőn. Már az 1500-as évekbeli dokumentumok is említik a helyi sós forrást, de igazán az 1800-as évek végére kezdett népszerűvé válni a hely. Az 1900-as években a telepen villák, nyaralók épültek, a városiak kedvenc hétvégi helyévé vált.

Sajnos manapság a hányatott sorsú népi feredők közé kell soroljuk. Medencéje nem csak fürdésre alkalmatlan, de jelen állapotában életveszélyes is. A legutolsó nagyszabású felújítása sajtóinformációk szerint 2012-ben volt. Ide tartozik még egy nagy diákszálló, szabadtéri színpad, és egy körtúra lehetőség a túrázni szeretők számára. Fél évszázados hagyománya van a Sóskút-fesztiválnak.

A Jézus-kiáltó: Sóskúttal teljesen átellenben található a székelykeresztúri Jézus-kiáltó hegy, amely a legenda szerint egykor mentsvára volt a városka lakóinak a tatárokkal szemben. Azaz csak lett volna mentsvár, ha állott volna itt valamilyen erődítmény.

De mivel olyasmi nem volt itten, ezért a város lakói a domb mögé bújtak és Jézus nevét kezdték kiáltozni, hogy segítse meg őket. A tatárok pedig nem látták a vélt ellenséget, de hallották, hogy sokan vannak, ezért menekülőre fogták. És így tényleg megmenekültek az emberek. A domb tetején egy nagy kereszt található és a legszebb panoráma látványt nyújtja a városra. És mivel csak 537 méter magasan járunk, a medve ritkábban jön le ide, ezért bátran lehet naplemente nézést tervezni a hölgyekkel.

Molnár István Múzeum: a város tájmúzeuma, mely történeti és néprajzi gyűjteménnyel is rendelkezik. Nagyon színes, látványos és nagyon gazdag. Ráadásul van valami hihetetlen nagyszerű hangulata a tömbházak közvetlen szomszédságában elhelyezett több száz éves kis házaknak, épületeknek. Az unitárius főgimnázium iskolai gyűjteményeiből 1946-ban hozták létre a múzeumot, és Molnár István helyi néprajztudós, alapító tag emléke előtt tisztelegnek a névválasztással. A múzeum fontos szerepet játszik a város kulturális életében is.

Főtéri szobrok sokadalma: magam sem hittem, hogy 6 év Erdély vándorlás után tudok még olyat látni, amelytől a szó szoros értelmében kiráz a hideg. Ráadásul éppen egy szobor legyen az!

De Székelykeresztúr főtere nem csak valóságos szoborpark megannyi alkotással, de olyan nagyszerű alkotások is vannak itt, mint a halott katonát sirató anya, vagy a szitakötő nő szobra. Ez utóbbi azért, mert a város egykoron két falu volt, Keresztúrfalva és Timafalva. Ebből pedig az elsőben az emberek szitakötéssel foglalkoztak kiegészítő jövedelemként télen. Így a várost is sokáig Szitás-Keresztúr néven ismerték az emberek. De található itt még Petőfi és József Attila szobor is. Na meg a világháborús és millenniumi emlékműveknek is szép sora van.

Gyárfás-kúria: a Wesselényi család egyik tagja építtette, örökösödés útján lett a Lécfalvi Gyárfás családé. A kúria udvarán található Petőfi körtefája. A költő itt szállt meg a fehéregyházi csata előtti utolsó éjszakán. A kúria kertje ma zarándokhely.

Fiatfalvi Ugron-kastély: a közigazgatásilag Székelykeresztúrhoz tartozó faluban áll az Ugron-kastély, amelyet sikerült 2021-2024 között teljes egészében rekonstruálni. Így egy csodás kastélyszállóvá vált. A kastély teljes egészében is kibérelhető.

Kirándulás Székelykeresztúrra

Kirándulásunk eredeti célpontja a Molnár István Múzeum lett volna, de mivel az hétvégén nincs nyitva, így hamar kedvem ment az egész utazástól.

Ugyanakkor kedves barátaink szüleinek már említve volt a hétvégi terv, így számomra nem megengedhető, hogy csalódást okozzak másoknak, még ha történetesen ismeretlenekről is van szó. Hát elmentünk!

A székely ember vendégszeretetéről nem kell sokat magyarázzak önöknek, s így azt sem, hogy nagyon hamar összeismerkedtünk és barátkoztunk. Majd miután körbe sétáltam a fényképezőgépemmel a főteret is, akkor komolyabb témák következtek.

Csakhamar előkerült Vofkori György Székelykeresztúr képes története című monográfiája, és a régi képek nézegetése közben szépen kikerekedtek a jelenkori Keresztúr problémái.

Például, hogy bármi nagyobb problémával Székelyudvarhelyre kell menni a kórházba. Márpedig, ha Székelykeresztúr városi község összlakosságát vesszük, akkor biza a 9 ezer emberből mindig akad beteg is. És még nem soroltuk ide a környező településeket sem.

Ami a munkahelyeket illeti, nem teljesen igaz az állítás, ha azt mondanánk, hogy nincsenek. Mert számos új, eddig ismeretlen foglalkozás jelenik meg, amely munkahelyeket teremt, sőt még inkubátor ház is van vállalkozóknak, de ezek rendszerint nem mennyiségi munkahelyeket teremtenek. Az itthon maradáshoz pedig talán jobb lenne, ha a régi gyárak és üzemek helyére hasonló vállalkozások épülnének.

Ami pedig a turizmust illeti, Petőfi ide vagy oda, ez nem elég ahhoz, hogy az utazó hosszabb időre válassza Keresztúrt. Ez pedig jól látszik abban is, hogy jelen pillanatban mindössze 6 szálláshely található a népszerű Booking oldalon egész Székelykeresztúron, beleértve az új kastély-szállót is.

Persze a felsoroltak semmit sem jelentenek a város jövőjére nézve, ugyanis megvan az életnek az a furcsa szépsége, hogy sosem lehet tudni, hogy mit hoz a jövő.

Példának okáért azért ismeri manapság csaknem minden magyar ember Székelykeresztúr nevét, mert 1849 nyarán egy keresztúri atyafi akkorát csavart egymaga a történelem kerekén, hogy teljesen új pályára állította a települést.

Hogy mi is történt? Tartsanak velem Petőfi körtefájához a következő cikkemben, mert hamarosan elmesélem.

Akkor is velem tarthatnak, ha hozzám hasonlóan önök is szkeptikusak Petőfi megítélésével kapcsolatban, mert a következő cikk nem róla fog szólni, hanem arról, hogy mi történt Székelykeresztúron ő utána.

Hja és foglaljanak szállást Székelykeresztúrra, mielőtt elfogyna az a pár szoba. Jó kirándulást mindenkinek!