Kézdikővár

Petriceni

Vidám kispatak csörgedezik alá a Torjai-hegységből, amely hegységnek nem más a szerepe, hogy társaival együtt elválassza valamicskét Kovászna megyét Hargita megyétől.

De a víz nem maradhat míg a világ s még két nap a hegyen, így szép lassan csörgedezik alá észak, észak-nyugat irányból, és büszkén tekint a hegy alatt elterülő kis falucskára, Kézdikővárra, majd veregeti meg a saját vállát, hogy ez az én művem.

Mert a Peselnek-pataknak igencsak nagy szerepe van, nem csak abban, hogy létezik a falu, hanem abban is, amitől egyedinek mondható ez a település, és amelyről a mostani nevét is kapta.

Ha el szeretnénk jutni Kézdikővárra, akkor nagy valószínűséggel Kézdivásárhelyről fogjuk megközelíteni. Innen mindössze 9 km. a távolság és aszfaltozott út vezet a falu központjáig. Ha pedig előzőleg Kászon vidékén bokrásztunk, akkor is Kézdiszentléleken keresztül haladva közelítjük meg, amely településhez tartozik közigazgatásilag a falu.

Jómagam mégis a patakkal tartok és a falut északról, gyalog közelítem meg. Teszem ezt részben azért, mert ezer éve így tesz ez a patak is, így tett az éjszaka a hideg, havasi levegő is, és így alkalmam nyílik megismerni a kővári reggelt a maga csillogó valójában, hisz velem szembe kel fel a nap.

Másrészt pedig teszem azért, mert nem nagyon volna más választásom. Hisz már előző nap berendezkedtünk a falu legutolsó házába, én pedig pár óra éjszakai alvás után, ébresztőóra nélkül várom az erkélyről, hogy mikor szólal meg a kakas, jelezvén nekem, hogy ideje indulni és felfedezni, hogy mitől is vár Kővár, ha nincs ott egyetlen vár sem.

Kézdikővár rövid története

Mint ahogy említettem Kézdikővár kialakulásában nagyon fontos szerepet játszott a falu pataka, amely még ma is központi szerepet tölt be a falu arculatában, hisz az ő kanyargózásait követik a falu utcái az elrendezésükben.

A falu eredetileg nem itt állott, hanem délebbre a Céklás-patak mellett. Ekkor a falut még Peselnek néven ismerte a világ. Első írott említése 1332-ből való Pusulnik néven, majd a rákövetkező években Pusulnuk, Pusulvik és egy Domokos nevezetű volt a falu papja ekkortájt.

Erdő s mező egyaránt adatott, de mindezek mit sem érnek, ha nincs elég víz az embernek!

Ezért azt beszélik a faluban, hogy valószínűleg a víz volt az oka, hogy átköltözött a falu a mai helyére, és még viccesen meg is toldja az egyik atyafi, hogy ha a csíkiak el tudták költöztetni a bank épületét, akkor mi miért ne tudtunk volna egy egész falut? Persze ez nem az egyik napról a másikra való költözés volt.

A régi falu helyét pedig azóta Faluhelynek nevezik, ahol feltárták a 12. századi templom maradványait is, amely templom 12 méter hosszú és 7 méter széles, vastag falú templom volt.

A falu második temploma, a mai templommal szembeni régi temető közepében állott. Báró Szepesy Ignác erdélyi püspök 1823. évi látogatása következtében a falu újra templom építésbe kezd, így a mai templom építési éve 1825, és 1829. május 30-án szentelte fel Kovács Miklós püspök.

De miért lett Kézdikővár?

Kézdikővár egy nagyon szép iskolapéldája annak, hogy milyen csodás nyelv a magyar nyelv.

A magyar nyelvben a jelentést leginkább a mássalhangzók hordozzák, így ha a következő szavakat felsorolom, mindenki tudja, hogy ugyanaz a szó, csak más az alakja: Pusulnuk, Peselnek, Pisilnek…

Ez pedig nem igen tetszedt a Pótsa család tagjainak, hisz időről-időre gúny tárgyát képezte, ha megjelentek egy bálon. Hisz úgy volt illendő bemutatni valakit egy bálon, hogy a neve után a települését is említették. Pl.: Pósa József és felesége Peselnek.

Azt hiszem, hogy nem szükséges tovább ragozni, hogy miért volt szükség egy másik nevet választani a falunak, ezért 1905-ben megtörtént a névcsere, és az addigi a „bcselnik” szóból származó nevet, amelynek jelentése méhes, Kézdikővárra cserélték.

És akkor emlékezzünk vissza a büszke kis patakra, mert megint csak fontos szerepe volt a név alkotásban. Történt ugyanis, hogy midőn az emberek ide költöztek, kővel kezdték kirakni a kertjeik határait. Tették ezt azért, mert egyrészt a patakban találtak elég követ, másrészt pedig pont a patak miatt. Hogy ha netán megáradna egy hirtelen esőzéssel, akkor a kőfal jobb védelmet szolgált.

Később pedig, ha már kialakult ez a szokás, akkor miért ne folytatták volna az emberek? Így történhetett meg az, hogy Kőváron majdnem minden házhoz tartozik egy kis kőfal, így minden ház egy kis kővárnak tekinthető.

De nem akármilyen kőfalak ezek a kőfalak! Élettel teli falak ezek. Megtalálható rajtuk a vérehulló fecskefű, amely egy ismert gyógynövény, a mohákon napoznak a macskák, de még kutyát is lehet látni rajtuk. Egy-egy kapu mellett kőhalom található, hogy ha javítani kellene valahol a kővárat, akkor legyen amivel, máshol a kőfalra tető került és gazdasági épületként szolgál.

Hát ezért lett a falu neve Kővár, hisz itt a kő tele van élettel, az emberek életének a része, oltalmazza őket, gyógyítja őket, szépíti az életüket.

Kézdikővár jelene

Még mielőtt azt kezdené hinni a kedves olvasó, hogy Kézdikővár valami középkori falu lehet, el kell hessegtessem ezen gondolatát, hisz nem csak gágogó ludakat fotóztam az utcán, hanem iskolát is, amelynek napelemes megvilágítása van. Szép kultúrotthon is van a faluban, meg négy kisebb üzlet is.

Mivel az 1825-ben épített templomot Szent Lőrinc tiszteletére emelték, ezért úgy gondolták a lakósok, hogy méltó lenne a templomszentelés 180-dik évfordulóján egy szép Szent Lőrinc szobrot avatni. Ez a szobor pedig nem messze található a kultúrotthontól.

Tehát rövidre fogva a szót, a falu él és virul. Ami pedig a megélhetést illeti leginkább az állattenyésztés, erdőkitermelés és a mezőgazdaság a fő megélhetési lehetőség.

Ez utóbbi pedig egy igen vicces de ugyanakkor brilliáns megoldást tartalmazó látványelemmel teszi gazdagabbá nem csak a falut, de a környező településeket is.

Ugyanis ha Kőváron sétálunk, akkor gyakorta lehet látni a kapura kiakasztott 3 darab pityókát. Hol csak úgy magára lóg egy szegen, hol még kicsi bot is van szegelve a kapura.

Első pillantásra azt hinnénk, hogy valami termékenységi babona, de szó sincs róla. A kiakasztott krumpli azt jelenti, hogy a gazdának van eladó terménye, és ha azt kiakasztja a kapura, akkor az egy nemzetközi reklám, bármilyen nyelven meg lehet érteni azt.

Zárszó

A kővári fiataloknak van egy hatalmas előnyük másokhoz képest. Bár ők is elkívánkoznak a nagyvilágba, és el is mennek, de ők indulás előtt kivehetnek egy darabka követ a várfalból, belerakhatják a tarisnyába a hamuba sült pogácsa mellé. Amikor pedig eleget sétáltatták a követ fel s alá a nagyvilágban, akkor fogják magukat, hazajönnek és a mágikus követ visszarakják oda, ahonnan kivették előzőleg és amelynek helye azóta is üresen állt a falban, várva a nagy találkozás pillanatát.

Hát ehhez kívánok én sok sikert a kővári embereknek, hogy minél tovább éltessék a falakat, önöket pedig biztatom, hogy látogassák Erdély eldugott kis falvait annyit, amennyit csak tehetik.

Tartsanak velem legközelebb is!