Nagybaromlaki erődtemplom

Szerettem volna idén triplázni. Azaz, hogy elmenni és kívülről-belülről bemutatni önöknek összesen három, szász erődtemplomot.

De nem sikerült. Ugyanis nem kaptam egy harmadik templomot Medgyes környékén, amelynek biztosra megtalálható a nyitvatartási programja az interneten és jelenleg nyitva is van a szász örökség iránt érdeklődő turisták előtt.

Így az egyik nagy felismerésem az lett, hogy bár az ellenkezőjét hittem egy ideje, de a #térjhazavándor 7 év után is ugyanazért kell létezzen. Informálni az embereket.

A másik friss felismerésem, hogy Romániában annyira nehéz dolog a fejlődés, hogy egy magánkórházat is sikerült lezülleszteni arra a szintre, ahol egy állami intézmény tartott ezelőtt 20 éve.

Az egészségügyi állapotomról egyelőre ennyit, magam sem tudom, hogy hogyan vélekedjek. De azt tudom, hogy jelenleg megengedi, hogy meghívjam önöket egy újabb virtuális sétára, Nagybaromlakra.

Ide pedig úgy érkeztünk végül, hogy tudtuk, hogy a templom zárva lesz, de ennek ellenére rá esett a választás, mert valamiért olyan romantikusnak hangzik a település neve és igencsak szép az erődtemploma is.

Hát tartsanak velem!

Nagybaromlak története

Medgyesről nyugat felé vesszük az irányt, hogy az alig 10 km-re található Kiskapus bejárata után rögtön dél felé forduljunk.

Innen már csak 5 km-es kocsikázásra van Nagybaromlak, és szinte bánjuk, hogy csak ilyen kevés, mert csodás dombocskák között kanyargunk végig.

Kellemesen eljátszunk a gondolattal, hogy vajon miből származhat a település neve. Egy nagy barom lakhatta valamikor, aki valószínűleg iszákos volt, mert a település román neve, Valea Viilor, magyarra fordítva szőlőskertek völgye.

Persze eme játékos okfejtésünknek nincs semmi alapja. Már csak azért sem, mert a település első írásos említései 1263-ból és 1305-ből származnak, és Baromlak néven találjuk meg az írásokban. Azaz sokkal inkább jelentheti azt, hogy a közelben nagyobb állatállomány volt és az őket őrző emberek laktak itt. A román neve is sokkal későbbi eredetű.

Ha pedig a település szász nevét nézzük, amely Wurmloch, megint teljesen másra következtethetünk. Ennek jelentése ugyanis kígyók erdeje.

Nagybaromlak első templomát 1359-ben említik az írások. A templom plébánosa pedig Geghard volt.

A települést évszázadokig szászok és magyarok lakták többségben. Ez az összetétel mára teljesen megváltozott.

A település neve megtalálható a Lélegzethinta, németül az Atemschaukel nevű regényben, amelynek egyik szereplője egy Sarah nevű nagybaromlaki lány, akit a Szovjetunióba deportáltak. A szerző, Herta Müller, sokáig a múlt hatalom zaklatásainak volt kitéve, a román sajtó is kritikusan viszonyult a műveihez, de 2009-ben mégis irodalmi Nobel-díjat kapott munkásságáért. Ő maga 1987-ben emigrált Németországba és azóta is ott él.

A település híres, román szülötte Marțian Negrea román zeneszerző, tanár és karmester. Halálának 30. évfordulóján, 2003-ban szobrot állítottak a tiszteletére. Marțian Negrea-nak, akinek neve szabad fordításban Marslakó Negrea, nemcsak emlékháza van a településen, de emlékét ápolja egy róla elnevezett alapítvány is és évente megszervezik a nevéhez fűződő zenei fesztivált.

Nagybaromlak 1999 óta az Unesco világörökség része. Ma már községközpont. Beosztott települése Martontelke, ahol szintén egy kisebb erődtemplom található.

Látszólag jól fejlődik a település, ápolja a gazdag örökségét. Az utcái szépek, a házak rendbe rakottak, megőrizték a régies stílusjegyeiket és színeiket.

A Nagybaromlaki Erődtemplom

Amint már említettem, az első írásos említése a nagybaromlaki templomnak 1359-ből való.

De a ma is látható templomot mindössze a 15. században kezdték építeni a régi templom átalakításaként. A templom megépítése után pedig a várfalak következtek. A várfalakhoz társult négy darab bástya is. A templomhajó mindkét irányban erős toronyba végződik. A tornyokból pazar kilátás nyílik a településre.

Az északi kapu feletti ajtófélfa 1525-ből maradt fenn. A templom orgonája 1709-ből származik. Az 1779-ből származó oltár pedig a segesvári Stephan Folberth szobrász műve.

Igazán sajnáltuk, hogy a templom nyitvatartási programja csak nyárra korlátozódik, mert szívesen néztük volna meg a múzeumi részt is, mentünk volna át a csapórács alatt, tekintettük volna meg a toronyóra szerkezetét és csodáltuk volna a leginkább 3 fő utcából álló települést felülnézetből.

Valahogy mindig nosztalgikus érzések fognak el, amikor egy helyszín megtetszik számomra Erdélyben.

Nagybaromlakra is szeretnék visszatérni, tavasszal, nyáron, ősszel, télen. Lefotózni a templomerődöt szivárványban és hóesésben. De tudom, hogy nem tehetem. Ezért tegyék meg önök helyettem.

És, hogy a kellő tiszteletadás és komolyság mellett, mégis egy kis humorral zárjam a soraimat, annyit kérek még, hogy nézzenek fel a templom tornyára. A nagybaromlaki templom ablakai, lőrései és boltíve egy cuki, kis malacpofaként mosolyog le ránk. Vajon csak véletlen?

Indulnom kell! Tartsanak velem legközelebb is.