Egy titkos torony Segesváron

A kőkép, avagy a Török-torony

Segesvár nyugati bejáratánál áll egy magányos, kis tornyocska, amelyről méltatlanul megfeledkezett az egész világ. Pedig, ha hiszünk a legendáknak, akkor a világ egyik legelső mesterlövészének állít emléket. És ez a mesterlövész nemcsak, hogy erdélyi volt, de még ráadásul magyar vonatkozása is van a történetnek.

Hogy hogyan lehet megfeledkezni így egy toronyról? Nem tudom. Hogy mit kellene tenni, hogy ez a talán ezeréves történet tovább éljen? Na arra volna egy-két tippem.

Ezért hát muszáj, hogy tollat ragadjak és írjak, hogy tovább mesélhessem mindazt, amire egy hozzám hasonló, román vándor vonta fel a figyelmemet a Facebook oldalán.

Ez a cikk kivételesen nem egy turisztikai ajánló lesz, nem azt fogja megmutatni, hogy hova kiránduljanak, hanem egy kis történelmi kutatás lesz, vándor módra.

Tartsanak hát gondolatban velem Segesvárra, lássuk mit találunk ottan!

Mikor keletkezett a torony és mi az igazi neve?

Bevallom, hogy sokáig gondban voltam, hogy vajon mi is az, amit találtam és hogyan kell a becsületes nevén nevezni. Majd kutakodni kezdtem, és így annyi nevet találtam, hogy már sok is volt egy kicsit. Ezért most emiatt vagyok bajban, és nem tehetek mást, mintsem szép sorban az egészet felsoroljam önöknek.

Kezdjük talán a névvel, amelyet a legkönnyebben felismernek az internetes keresők és ez a név románul a Turnulețul de la Chip. Magyar fordításban ez annyit tesz, hogy A torony a kőképnél avagy jobban fordítva A kőképmás tornya. De még egész egyszerűen Kőkép-ként is emlegetik az emberek.

Nos a kőkép leginkább egy vallási jelzés, egy út menti kereszt, szobor vagy festett szentképet jelent.

Ezt a nevet németül is megtaláljuk a következő formákban: Bei Steinem Bild,  Beim steinernen Bildnis. Ennek fordítása a képe mellett, a képnél, a képe közelében, illetve a kőből készült képnél.

Azt feltételezik, hogy vagy Szent Katalin vagy Szent Ágota tiszteletére állították az emlékhelyet, és egykoron egy szobor állhatott itt. Amelyet a reformáció idejében eltávolítottak és csak a talapzatot hagyták meg, illetve használták fel újra.

De a szobor létére nincs semmi bizonyíték, illetve azt is tudjuk, hogy a Kőkép oldalaira szentképeket festettek valamikor.

Egy másik gondolatmenet szerint a torony akkor keletkezett, amikor Mátyás királyunk megerősítette a hét szász székhely jogait. És ezért van hét oldala a toronynak. Illetve van egy 1785-ös feljegyzés is, miszerint a tornyot 1469-ben emelték.

Monumentum hoc erectum est anno 1469

Bár ez az elmélet sokkal hihetőbbnek tűnik, viszont felmerül a kérdés, hogy akkor miért szenteket festettek az oldalára, és miért nem címereket.

Azt pedig szinte biztosan tudjuk, hogy szentek voltak festve rá, és ezen festmények nagyon vékony maradványai meg is maradtak egészen 1954-ig. Ekkor viszont sikerült úgy felújítani az emlékművet, hogy ezt az apró részletet figyelembe se vették, így örökre eltűntek a festmények maradványai is.

Na de térjünk át a hely másik nevére!

Találtam egy 1899-es képeslapot a Darabanth-on, amelyen Török torony-ként szerepel. Németül Pascha Türmchen auf der Steilau. Jelentése A Pasa kis tornya a Steilau-n.

Vérszemet kaptam és tovább mentem a Steilau vonalon, amelynek jelentése ismeretlen a számomra. További képeket találtam a Darabanth oldalon. Jól látszik, hogy a torony az 1900-as évek elején sokkal magasabb volt.

Tettem még egy kitérőt a Steilau vonalon, de mivel egy vezetéknév is egyben az erdélyi újságokban, így nem sokra jutottam az értelmezésében. Ezért egy vékony gyanúm, hogy valami más helység neve lehet, mint ahogy a Sófalvi nevű emberke egykoron Sófalváról, a Parajdi nevűek Parajdról származtak el. Ki tudja, hogy ez a Török Pasa aki itt halt meg, nem-e Steilau-ról származott.

Hagyjuk hát egy kicsit a neveket és következzenek a legendák!

A Pasa és a fehér elefánt legendája

Úgy tartják, hogy egyszer egy török pasa vonult Segesvár ellen a hatalmas seregével. Maga a pasa egy fehér elefánton utazott. A város lakói, mire a sereg megérkezett, a várba szaladtak össze.

A pasa megállt a dombtetőn, mire egy bátor katona az egyik toronyból célba vette a szakállas puskájával és lelőtte.

A pasát nyomban eltemették a megriadt katonái, ott, ahol meghalt. Majd az ostrom vezér hiányában elmaradt és a török sereg szétszéledt.

Ma már egy műhold pontosságával mérhetünk távolságokat a térben, hát meg is tettem önöknek.

Akárhova állítottam azt a képzeletbeli hosszú puskát, akármelyik toronyba vagy várfal részre, a távolság 1200 méterhez közelített. Egy ilyen fegyverrel jobb esetben 600-800 méterre lőttek el. Minden ez fölötti lövés csak kósza golyó reptetésnek tekinthető. Ráadásul a torony és várfal közötti tengerszint különbség is elenyésző +-10 méteres tartományban mozog. Nincs ahogy segítse a golyó útját. Maximum a széljárás segíthetett.

Természetesen a pasa sírját a történészek sosem találták meg az emlékmű körül. Ha pedig találtak volna is fehér elefánt csontokat, ki tudta volna azokat megkülönböztetni a sztyeppei bölény csontjaitól? Ilyent ugyanis tényleg találtak egy közeli kőbányában.

Ezért a legenda élhetett tovább.

A hazug Mathias Seiler tanácsos legendája

A legenda egy másik változata szerint Báthory Gábor 1611-ben Segesvár ellen vonult. A város vezetői pedig kitalálták, hogy valaki menjen elébe és tárgyaljon vele.

Vállalkozik is a feladatra Mathias Seiler tanácsos, de amikor az ellenség táborához érkezik, megijed. Meghívja Báthory Gábort, hogy csata nélkül vonuljon be Segesvárra. Majd visszamegy a várba.

Ott előadja, hogy milyen kemény legény volt, és hogy megmondta a magáét. De az ellenséges sereg csak nyomul előre, és még csak csatarendbe sem áll fel. Ekkor kérdőre vonják az emberek a szenátort, aki töredelmesen bevallja, hogy gyáva volt.

A helyzetet egy bátor katona menti meg, aki hamar célba veszi az ellenséges sereget és lelövi Báthory elővéd parancsnokát, Ajtany Gáspárt. Báthory pedig értett a szóból és úgy döntött, hogy nem foglalja el Segesvárt, hanem tovább vonul a Barcaság irányába.

A tanácsost viszont haláláig gúnyolták az emberek, és még a krónikások is megemlékeztek a bátorság hiányáról híres Mathias-ról. Aki egyébként 1569–1571 között polgármester is volt, illetve a kötélverők céhének tagja.

Mi lesz a tornyocska sorsa?

Nem tudjuk, hogy ágyú volt-e vagy szakállas puska. Nem tudjuk, hogy török pasa volt-e vagy Báthory egyik parancsnoka. De valami történt, amire fél évezred múlva is emlékezni akarnak az emberek.

De közben a tornyocska mindjárt összedől.

Így az emlékmű, amely száz évvel ezelőtt turisták és vasárnapi kirándulók kedvelt helyszíne volt, most sűrű fák és gyomok között várja, hogy feltámadjon vagy örökre elvesszen.

És hogyan lehetne visszarándítani a szakadék széléről a köztudatba? Volna erre is egy ötletem, ha meghallgatnak. Kell hozzá egy fűrész és egy messzelátó.

Tehát a legesleg sürgetőbb feladat az emlékmű rendbetétele. Ezt nincs miért magyarázni. Ha pedig ez kész, akkor kell keresni egy olyan várfal részt vagy tornyot, ahonnan ide látni. Oda pedig elhelyezni egy messzelátót és egy táblát, amely elmeséli a fehér elefánt legendáját. A turista elolvassa a legendát, majd belenéz a messzelátóba és látja, hogy milyen messze van a kis tornyocska a vártól. Vizuális élményt kap, amelyért odavannak a turisták. A Segesvári vár plusz egy attrakciót, amely vonzza a turistákat. És közben a tornyocska éli tovább az életét.

Tudom, túl nagyokat álmodok! De kérem éltessék tovább az álmaimat, ha tehetik.

Na és tartsanak velem legközelebb is. Minden jót, mindenkinek!