Géra sós forrás, Szováta

Van Szováta városában egy forrás. A forrás körül egy zsebkendőnyi helyen minden fehér, és a vize nem iható. De mégis sorba állnak az emberek ezért a vízért. Az éltető sós vízért.

De miért mondom akkor, hogy éltető, ha nem iható? És hogyan köthető ez a forrás Szováta fellendüléséhez?

Töredelmesen bevallom, hogy amíg létezett a Parajdi Sóbánya, tized annyit sem foglalkozott ez a sófalvi vándor a sóval, mint azóta, hogy megtörtént a baj. És ha csak az idéni évet tesszük mérlegre, akkor is elmondhatom, hogy elmeséltem már önöknek, hogy miként keletkezett egy sós tó egy bevásárlóközpont helyén Marosújváron 2010-ben, bemutattam egy új gyógyulási lehetőséget a Sóvidéken, de azt is elmeséltem, hogy egykoron miért nem tudtak a sóvidéki asszonyok étkezési sóval főzni.

Ezek közül pedig pont ez a legutóbbi volt az, amely arra késztetett, hogy újra meglátogassam és bemutassam önöknek a Géra forrást is.

Hát tartsanak velem Szovátára!

Mit jelent a géra szó?

Még sokan ismerik a mondást, hogy sós, mint a géra, de már egyre kevesebb fiatal ismeri a géra szó jelentését. Maga a szó is több alakban létezett: géra, gére, gyéra.

Jelentése pedig vízből kicsapódott és megkeményedett sótömb. Talán használták még az aknából kihányt föld és sóelegy keverékére is, illetve azt is tudjuk ma már, hogy magára az akna kerek szájára is, ahol megkezdték egy új sóbánya kialakítását.

A legjobb kapaszkodót viszont Kriza János híres székely néprajzi gyűjtésében találjuk, ami szerint: a kiforrott sós víznek hófejér kemény tömeggé lett átalakulása.

Ezenkívül a Géra, Gera mint vezetéknév, mint személynévként is ismert. Ezen névalakok több irányból is származtathatóak, mint például a germán és szláv eredet szerint lándzsa ura vagy erős a lándzsa a jelentése. A Bibliában pedig vendég, jövevény, idegen jelentéssel bír.

Persze, ha Szovátán járunk és megkérdezzük, hogy mit jelent a Géra, akkor itt teljesen más választ is kaphatunk. 1860-ig csak egy helyet jelöltek, de 1860-tól már egy fürdő neve 110 évig. Ezután pedig az általam meglátogatott forrás nevét adta a szó.

Hát ideje megismerjük a fürdő történelmét is.

A Géra-fürdő rövid története

Bár a Géra-fürdő volt az a legelső fürdő, amely Szováta fellendüléséhez vezetett, valójában a történet sosem ott kezdődik, ahol az emberek mesélni szokták.

Jelen esetben a történet pár sós tóval kezdődik, amelyek ezen a környéken helyezkedtek el. Feltételezik, hogy ezek a tavak egykori felszíni bányák gödreibe alakultak ki, viszont a tavaknak van egy-két finoman szóval korántsem megszokott jellemzőjük.

Például az, hogy két egymás mellett lévő tó hőmérséklete annyira különböző, hogy az egyikben kellemes a fürdés, a másik meg olyan forró, hogy abban lehetetlen. Ezt talán még magyarázhatjuk azzal, hogy az egyik tó heliotermikus a másik pedig csak édesvizű vagy sósvízű tó volt.

Viszont, arra már sokkal kevésbé van felkészülve az ember, ha egy tó mondjuk vándorolni kezd. Pedig a Géra környékén ez is megfigyelt jelenség volt.

Mindenesetre az emberek csakhamar felismerték ezen tavak gyógyászati értékét, és használni kezdték azokat. Így Kővári László feljegyzi azt is, hogy 1844-ben már egyes gazdagabb emberek nyaralót kezdenek építeni Szovátán a fürdő közelében. Különösen népszerű volt a Jordán-tó  a gyógyulni vágyók körében.

De nem sokáig tartott ez a kezdetleges fürdőélet, mert a leírások szerint 1851-ben még hat tava volt Szovátának, de 1852-re mind odalesznek feltételezhetően egy nagyobb földcsuszamlás okán, amelyeket a tavakat is létrehozó földalatti vizek okozhattak.

Egy forrás szerint a tavak egyike volt a Fehér-tó, amelynek 1850-ben átszakad a gátja és lezúdul a sóárokba, és oly alaposan átrendezi a terepet, hogy egy szomszédos tavat is eltüntet. Talán mint az 1850-es mint az 1852-es dátumot elfogadhatjuk valósnak és egy eseményláncolatként tekinthetünk rájuk.

Létrejön viszont ekkor egy nagyobb tavasabb, mocsarasabb rész, amelyet továbbra is Fehér-tónak neveztek el. Itt az emberek kézi erővel, kapák segítségével fürdőkád alakú mélyedéseket ástak gyógyfürdőzés céljából. Ezzel mindössze két gond volt. Az egyik, hogy nehezen volt megközelíthető a terep, a másik az, hogy a víz jéghideg volt. Nem volt ennek a tónak olyan heliotermikus jellege, amely felmelegítette volna a vizet.

Ekkor lép színre történetünk főhőse, Veress József, akinek 1860-ban az az ötlete támad, hogy ha nincs heliotermikus tó, hát csináljunk egyet. Azaz készítsünk egy gátat a Fehér-tóra, amelytől megnő majd annak vízszintje, és így hátha egy olyan tó jön létre, amely kellőképpen fel tud melegedni.

Veress József pedig leginkább azért volt érdekelt a dologban, mert pont a közelben volt neki nagyobb földterülete. Szováta ekkor még egy mindössze körülbelül 300 éves falu, lakossága alig haladja meg az ezer főt és legnagyobb gondjuk, hogy vásári jogot szerezzenek, amelyből csak kettőt akarnak adni nekik, mert a szomszédos Parajdnak is van már két vásári napja.

Egy apró, de annál érdekesebb kitérő, hogy egy bizonyos makkfalvi Dósa Dániel elviszi Veress Józsefet Korondra, ahol már nagyban zajlik a fürdő építése. És ennek a fürdőlátogatásnak köszönhető Szovátafürdő kialakulása és későbbiekben az a tény is, hogy Korond teljesen alulmarad a fürdőélet terén.

Hazaérve Veress József Korondról új tervekkel áll elő és létrehozza a Géra fürdőt. Ha már a heliotermikus tó ötlete nem volt annyira beváló, saját medencét csináltat, amelybe bele vezeti a sós vizet. Építtet egy vendéglőt is, illetve 4-5 szobás házikókat szállásnak. Az udvarra pedig négy sor hársfát ültetnek, hogy legyen sétánya a fürdő vendégeknek. Továbbra is létezett a sós patakon egy vízgyűjtő gát, amely biztosította a medence vizét. Illetve öltöző fülkék is voltak. Ekkor 1872-t írunk.

Ha a kedves olvasóim velem együtt kezdenének örülni, hogy végre minden összejött, akkor el kell szomorítsam önöket.

Mindössze 1875-öt írunk, amikor megint átrendeződnek a földben az erőviszonyok. A fehér tavat tápláló sós víz forrása elapad, és ekkor jön létre a szovátai Medve-tó, Mogyorósi-tó és Veres-tó.

Veress Józsefnek is lépnie kellett, ezért megszerzi a Fekete-tó fürdőengedélyét, amelyet csak úgy kap meg a magyar királyi pénzügyminisztériumtól, hogy nem szedhet belépődíjat a tavon, de építhet melléje fizetős fürdőberendezéseket. Veress József el is fogadja az ajánlatot, és megalapítja a Veress-fürdőt 1876-ban, majd a két fürdő között lekövezteti a kocsi utat is. Tehát ettől kezdve Szováta már hivatalosan bejegyzett, engedélyezett fürdő volt.

Csakhamar annyira népszerű lett Szováta a fürdőzők körében, hogy 1878-ban még egy érc emléktáblát is állítottak a fürdőalapító tiszteletére. Ezen pedig az áll, hogy: Szovátai Veress Józsefnek, e fürdő alapítójának, a szenvedő emberiség érdekében tett áldozatkészségéért állíttatott ez érclap az 1878-ik évi fürdővendégek által 1878. augusztus 20-án.

Viszont hiába volt elismert Veress József munkássága a vendégek körében, az emberek nem igen akarták támogatni az ötletet, hogy Szováta fürdővárossá váljon.

Egy 1881-es turista panaszai szerint nem tudnak kocsit szerezni maguknak, mert:
-Szénát kell hordani! A ló elveszett! A kocsis a tánczba van! A
gazda most alszik!

Vagy nem tudnak málnát vagy epret venni, mert:
– Van nekem más dolgom is! Megélünk mi málnaszedés nélkül is!

Mi lett Veress József munkásságának jutalma?

Bár tény, hogy Veress József Szováta egyik leggazdagabb embere lett, de 1870-ben megválasztották a református presbitérium főgondnokává, mely tisztséget halála napjáig, azaz 1889-ig viselt. Halála előtt 3 nappal úgy dönt, hogy a fürdőit a református egyházra hagyja. Sírja a saját kertjében volt, amelyet szintén a református egyház örökölt, de ez később vásárlás útján az ortodox egyház tulajdonába került.

Mivel az egyébként katolikus felesége és a gyerekei mindenüket elvesztették, rögtön meg is támadják a végrendeletet, így több éves per következik. Ennek a pereskedésnek maga a fürdő lesz a kárvallottja, amelyet végül 1902-ben Sófalvi Illyés Lajos vesz meg leromlott állapotban az egyháztól. Neki köszönhetjük később Szováta mai fürdő jellegét is.

A Géra-fürdő végnapjait pedig az 1970-es árvíz hozza el, amely mindent lerombol. A mai Géra-kút mindössze 2012-ben épül meg. A Géra-fürdő egykori helyén ma mát többek közt az unitárius templom áll, amelynek alapkövét 1999-ben tették le és 2011-ben fejezték be.

Szót kell még ejteni az emléktábláról is, amelynek avató ünnepségén még Veress József maga is együtt ropta a táncot a fürdővendégekkel.

Mert az 1900-as évek közepén ez a tábla is veszélyessé vált a hatalom számára, ezért leszerelték és a fürdő raktárába elrejtették. Az 1960-as évek elején megint visszaállítják, de az 1970-es árvízkor megint elrejtik, nehogy történjen vele valami. De amikor már a Medve-tó egyik melléképületében sem kezd biztonságos lenni a számára a rejtekhely, akkor a református templomba viszik át 1990-ben. Innen kerül vissza a Géra-csorgóhoz 2012-ben.

Ma a Géra-kút Szovátán óriási népszerűségnek örvend. Az emberek sorra járnak a sós forrásra vizet venni főzéshez, tartósításhoz. A kút mellett ott a tábla is, amely két évszázad küzdelmeire emlékeztet minket.

Egy kis kitérő a Medve-tó irányába

Talán úgy érezheti a kedves olvasó, hogy aránytalanul kevés szó esett a Medve-tóról a cikkemben, de ennek oka van.

A Medve-tó születésekor a víz hőmérséklete 65 fok körüli. Később ez az érték 75-80 fokra is felmegy. Fürdésre tehát alkalmatlan ebben a formában. A szomszédos Veress-tó vize is 50 fok feletti, ráadásul annak egyik legelső vizsgálatakor nem találtak heliotermikus jelleget, így nem is értették, hogy mitől melegedik fel ennyire.

Sófalvi Illyés Lajos viszont már a kezdetek kezdetén felismeri, hogy használható valamire a Medve-tó és 1894-ben villát épített a partjára magának. Majd megszerzi a Medve-tó kizárólagos fürdő engedélyét is és 1900-ban elkezdi a fürdő életet a Medve-tavon, amelyet egyébként ekkor még nem is hívtak Medve-tónak.

A fürdést úgy tette lehetővé, hogy egy petroleum-motor segítségével a Medve-tó vizét fürdőkádakba pumpálták és így tudták szabályozni a mennyiségét és a hőmérsékletét is.

Apró érdekességként még azt is elmondom, hogy a fürdőzők körében elterjedt egy játék miszerint ki képes arra, hogy találjon egy olyan pontot a tavon, ahol a vízbe rakott tojás megfő a melegtől. A tudomány álláspontja szerint a tojás már 60 foktól kezdődően keményedni kezd, de a tojásfőzés senkinek sem sikerült egy 1905-ös újságcikk szerint.

Ha pedig olvasták a Medve-tó-ról írt cikkemet, akkor azt is tudhatják, hogy manapság már alig melegszik fel a Medve-tó 35-40 fokra és fokozatosan elveszíti a heliotermikus jellegét is. Így a tojás főzést ma már végképp nincs miért megpróbálni sem.

Zárszó

Ma kivételesen nem kívánok semmilyen következtetést, tanulságot levonni.

Talán, mert a mai kor emberének nem tetszenének ezek. És különben is, semmit sem érnek, ha nem mi saját magunk jutunk el a felismerés egy bizonyos fokára.

De búcsúzóul mégis itt hagyok egy rövidke mondatot: a víz mindig utat tör magának!

Hát erőt, egészséget kívánok mindenkinek, tartsanak velem legközelebb is.