Áprily Lajos Emlékház

Parajd

Életem legelső emlékét, amely az írás és az olvasás tudományához szorosan kötődik, egy kis szobában szereztem, amely Parajdon található.

Iskolai kirándulást szervezett Serényi János igazgató a természetbe. Busszal vittek fel minket, kisdiákokat a Bucsinba, hogy onnan gyalog túrázzunk Rapsonné-váráig. Itt életünkbe először megkóstolhattuk a medvehagymát. Majd a napot a parajdi Áprily Lajos emlékházban zártuk.

Itt fogadott minket Csiki Zoltán tanítóbácsi és olvasott fel egy Áprily Lajos verset nekünk. A végén megkérdezte, hogy vajon mire gondolhatott a költő. És én voltam az egyetlen, aki mert jelentkezni, hogy válaszoljon a kérdésre.

Akkor azt hittem, hogy tudok valamit. Tudok a sorok között olvasni és értek a verssorokba szedett emberi érzelmekhez.

Most, huszonhat évvel később, visszatérek ugyanoda, hogy elmondhassam önöknek, hogy most már nem tudok semmi, és nem értek semmihez.

Hát tartsanak velem Parajdra!

Áprily Lajos élete

1887. november 14-én megszületik Brassóban Ludwig Johann Jekely, azaz Jékely János Lajos, akit ma úgy ismer a világ, mint Áprily Lajos. A János nevet viszont sosem használta.

A rá következő évben az apja a parajdi Reitter József gyufagyárban kap könyvelői állást. A Reitter József gyufagyárat 1852-ben alapította Reitter József Kolozsváron és 1867-ben költöztették Parajdra. A család tehát Parajdra költözik.

Áprily Lajos az elemi iskoláit Parajdon végezte, majd 10 évesen a székelyudvarhelyi gimnáziumban kezd tanulni.

1899-ben a gyufagyár visszaköltözik Kolozsvárra, így a család is költözik. Egy érdekes adalék, hogy a gyufagyár költözésének oka az osztrák–magyar–román vámháború, illetve gazdasági háború volt.

Az apa 1904-ben elveszíti a gyufagyári állását. Saját vállalkozásba kezdenek, de ez a szerencsétlen lépés minden pénzüket egyből elviszi.

A következő évben az Egyetemi Lapokban megjelenik az első névtelen verse, majd még egy pár névvel is, de a kritikák miatt abba is hagyja az írást.

1909-ben végez az egyetemmel és 1910-től a nagyenyedi kollégium tanára lesz. 1911-ben pedig megházasodik. Feleségétől, Schäfer Idától, három gyerekr születik: Zoltán, Endre és Márta.

1918-ban az Új Erdély című lap munkatársa és ide küldi be a verseit Áprily Zoltán néven. De Szentimrei Jenő szerkesztő kinyomozza az álnév mögötti személyt és a nevét Áprily Lajosra változtatja. Ő meg elfogadja ezt.

Egyébként az Áprily nevet azért választotta, mert: e család egyik sarja iskolatársam volt Székelyudvarhelyt, s egy verseny alkalmával ifjúsági bajnok lett. Úgy néztem rá, mint hajdan a görögök az olimpiai győztesekre. Fel is vettem a nevét.

Ezt követően beindul az irodalmi élete. Közöl a Erdélyi Szemle, Zord Idő, Pásztortűz, Ellenzék soraiban, tagjává választja a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond társaság, az Erdélyi Irodalmi Társaság, de még az Erdélyi Helikon szerkesztésével is megbízzák 1928-ban.

1929-ben még részt vesz negyedik alkalommal is a marosvécsi találkozón, és bejelenti hogy Magyarországra költözik. Ezen nagyon meglepődtek a sorstársai, barátai. A döntés oka az volt, hogy biztosítani szerette volna gyermekei jövőjét. És ma már tudjuk, hogy nem ok nélküli volt az ő félelme sok mindennel kapcsolatosan.

Budapesten először a Lónyay utcai református gimnáziumban tanít, majd 1934-től Baár-Madas Református Leánynevelő Intézet igazgatója lesz. Szintén ebben az évben a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választják. Írói és szerkesztői munkásságát Magyarországon is folytatja.

1941 nyarát Parajdon tölti a lányával együtt. Egy kis faházat épített a havason. Ősztől pedig három hónap szabadságot kér. 1942-ben szintén betegszabadságot kér, az egész tanévben helyettesítik. Az időt Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Parajdon tölti.

1943-ban nyugdíjba vonul az igazgatói állásából, ugyanis nem hajlandó eleget tenni a zsidó ellenes törvényeknek. Inkább egy pár juhot tart fenn a parajdi havasokban és ott éldegél. De ezt sem teheti sokáig, mert fordul a háború és emiatt előbb Kolozsvárra, majd visszamegy Budapestre.

Közben a családot más tragédia is éri. Lánya férjét 1945-ben hadifogságba hurcolják, ahol nem sokkal később meg is hal. A rá következő évben a debreceni gyermekkórházban meghal a 3 éves unokája, Mikecs Anna. Az ő emlékére egy 40 versből álló ciklust ír. 1948-ban pedig fiával együtt kizárják a Magyar Írók Szövetségéből is.

Ezután sokáig nem jelenhet meg írása, az idő is lassan eljár felette, így később is csak mértékkel közöl.

1967. augusztus 6-án pedig eljön az idő a tovább utazásra neki is, 79 évesen hal meg Parajdtól távol, Budapesten.

De megmaradt nekünk egy nagyon szép verse, amelyet szinte mindenki ismer a Sóvidéken, és amely egy festő tehetségével írja le:

Ne haragudj. A rét deres volt,
a havasok nagyon lilák,
s az erdő óriás vörös folt,
ne haragudj: nem volt virág.

Csiki Zoltán és Áprily Lajos emlékezete

Csiki Zoltán 1944. október 31-én született Nyárádgálfalván. Az egyetem elvégzése után Újtusnádra kerül tanítónak, majd 1970-től Parajdra. És egészen a nyugdíjazásáig, 2008-ig tanított Parajdon.

Parajdban pedig meglátja a kibányászatlan kincseket és teljes gőzzel veti bele magát a munkába.

Így nevéhez köthetőek népköltészeti anyagok gyűjtése, maga Kányádi Sándor ír arról, hogy a parajdi iskolásokkal kiépítik Rapsonné kútját (ma Áprily Lajos kútja), Ady-emlékestet szerveznek, versenyekre járnak. Szerzője több helytörténeti munkának és újságcikknek is. A könyvek közül: Parajd (1999), Rapsóné öröksége I–III (2006–2016), Áprily Lajos és Parajd (2006), Áprily Lajos emlékhelyei Parajdon (2022).

A rendszerváltás után csakhamar, 1990. október 21-én a helyi iskola felveszi az  Áprily Lajos nevet. És kerek egy évre rá, 1991. október 19-án felavatják az Áprily Lajos Emlékházat. 1993-ban megalakul Áprily Lajos Közművelődési Egyesület, amelynek elnöke Csiki Zoltán volt egészen a 2023-ban bekövetkezett haláláig. Így az ő koordinálása alatt számos kezdeményezés valósul meg, személye egybeforr Áprily Lajos emlékezésével Parajdon.

Fontos tudni, hogy az emlékház nem az a ház, amelyben a költő töltötte gyermekkorát. Ez a ház nem messze van az emlékháztól, és 2002 óta szintén egy emléktábla jelzi számunkra, hogy itt élt Áprily.

Az egyesület a Halálpatak című vers születési helyszínén is állíttatott egy kopjafát. Illetve 2004. szeptember 25-én az emlékház udvarán egy Áprily-plakettet avattak. 2021. szeptember 24-én a központi nagy parkban, azaz az iskola előtt került felavatásra Áprily mellszobra.

Az igazat megvallva már egy pár éve, hogy vissza szerettem volna jönni ide, az Áprily emlékházba tiszteletemet tenni. Most viszont vállalkozni tudtam arra, hogy szabadot kértem a munkahelyemen, hogy elmehessek egy tavaszi, esős napon és lefotózzam önöknek. Az emlékház sorsa is rendeződni látszik, újra látogatható előzetes egyeztetés alapján.

Így hát most itt állunk, ebben a kicsike két szobában és csodáljuk emlékét egy embernek, akinek apja szász, az anyja cseh volt, de ő mégis az egyik legnagyobb erdélyi magyar lett.

Zárszó

Zárszó helyett most én is bátorkodok írni egy négysoros verset. Ha tetszik, adjanak címet neki. És mindenképp látogassák meg legközelebb az Áprily Lajos emlékházat Parajdon. Hátha ezúttal is valamit megsejtenek abból, amit a világról sejteni érdemes.

Tehát a vers:

Elmentek közülünk a nagy emberek,
Nagy tanítót is temettünk már eleget.
Parajdon a Sóbánya sincs meg már,
És maradtunk mi, a kis emberek!

Isten áldja a kedves olvasóimat.