Criț
Ha elhagyjuk Szászkézd csodás világát, tovább indulva Brassó irányába, hogy Segesvár és a Szászkézdi parasztvár után felfedezhessük a Kőhalmi várat és a Barcaföldvári várat, alig kell áthaladjunk a Zoltán nevű kis falucskán, amelyet a románok Mihály Vitézre kereszteltek át, máris Brassó megyében találjuk magunkat.
Eme csodás megye legelső települése pedig, amellyel találkozhatunk nem más, mint Szászkeresztúr, és amely mellett könnyedén elsuhan az ember autója, pedig megéri behúzni a kéziféket egy kicsit.
Bevallom, az alábbi képek egytől-egyig az autónkból készültek. Szánom-bánom bűnömet, de akkora hosszú a tervezett erdélyi kirándulások sora, hogy muszáj rendszerezzek és néha-néha lemondjak egy-egy megállóról.
Ezért szoktam mindig azt mondani, hogy Erdélyben minimum egy hetet kell kirándulni, mert három napra tervezve, szinte bele se lehet kóstolni. Szóval ha tehetik, minél hosszabb szabadságot vegyenek ki indulás előtt!
Szászkeresztúr rövid történelme
Szászkeresztúr első írásos említései az 1300-as évekből valók: Cruz – 1332, Kereztur – 1356, Kreycz – 1532 . 1808-ban pedig már bizonyítottan Szász-Keresztúr alakban írták.
A település 1322-ben a kerci apátsághoz tartozott, majd Mátyás király a nagyszebeni Szent Szűz plébániatemplomnak adományozza 1474-ben. Ezt követően, 1500-ben már Segesvár-székhez tartozott.
A falu fő látványossága a várfallal körülvett templom, amelyből érdekes módon a várfal a jóval öregebb. A 15. századi várfal 6-8 méter magas és négy bástyatoronnyal épült meg. Ebből ma már csak három áll. Az első 1952-ben omlott össze, a második 1955-ben de ez utóbbit újraépítették.
Evangélikus temploma, az 1810-ben elbontott templom helyére épül 1810-1813 között klasszicista stílusban és amely templom kitűnő állapotnak örvend napjainkban is.
A szászok Németországba való kivándorlása nagyban érintette Szászkeresztúrt is, hisz amíg 1880-ban a 915 lakosból 599 német volt, addig 2002-ben már csak 13 ember vallotta németnek magát.
Persze elszomorítóak ezek a számok, és sokszor tesszük fel a kérdést, hogy merre van a tovább, van-e tovább? De ha megnézik a Szászkeresztúr temploma körüli dombot, hogy milyen szépen kizöldül évről-évre, akkor nem kell választ adjunk a kérdésre, hisz a válasz, hogy amíg van hit, addig van remény, addig van előre.
Hát így kívánok most mindenkinek élményekben gazdag kirándulásokat, és azt, hogy nyitott szemmel járjanak Erdély meseszép tájain, mert bele se gondolunk, hogy ami ma valóság, az nemsokára csak történelem lesz, amelyet az unokáinknak fogunk mesélni majd, és melléje egy-egy régi felvételt kotorunk elő a laptop mélyéről.
Kalandra fel, amíg nem késő!
