Írógép Múzeum

Somosd

-A történelmet mindig a győztesek írják! – annyira, de annyira vágytam már, hogy leírhassam ezt a mondatot önöknek.

Na nem azért, mert azt érezném, hogy a győztes oldalon állok. És egyszer az én életem is elmúlik majd, mint ahogy minden. Róma is elmúlt réges-régen.

De volt egy eszköz a történelem során, amely legalább annyira alakította a történelmet a maga korában, mint most a mobiltelefon és az internet. Hivatalos iratokat írtak rajta, hadi jelentéseket, hazudtak szerelemről és politikáról, ítéletet hirdettek általa és karácsonyi üdvözleteket pötyögtek le.

Szinte végtelen annak a módja, ahogy az írógépeket használták egykoron, mégis a mai kor embere egy lapot sem tudna belefűzni, az írás rajta pedig egy örökkévalóságnak tűnik a számunkra.

De jól figyeljenek! Mert még csak most kezdek belemerülni a bevezető írásba és úgy fogom elbűvölni önöket, mint ahogy a kígyóbűvölő teszi a sípjával.

Szóval figyelnek?

Van Marosvásárhelytől mindössze 12 km-re egy múzeum. Egy olyan múzeum, amelyről szinte senki sem hallott még, de párját keresni egészen a fővárosba kellene utazni. Ebben a múzeumban van több, mint 300 írógép. A legkülönfélébb masinák. És ezek mind összegyűjtve, kiállítva, tárlat formájában arra várnak, hogy megismerjék önök.

Ideje hát vándor botot ragadni, becsukni a szemünket, visszarepülni a történelemben pár évszázadot és elmesélni, hogy hogyan változtatta meg a világ alakulását pár takk-takk-takk hangot kiadó eszköz.

Tartsanak velem Somosdra!

A somosdi írógép múzeum története

Ha nagyon az elején akarjuk kezdeni a történetet, akkor Francesco Rampazetto olasz nyomdásszal kell kezdeni, aki kitalált egy eszközt, amellyel betűket lehetett a papírra nyomni, amolyan betű nyomdagép, amely leginkább fából készült 1575-ben. Azaz kereken 450 éve.

Majd az angol Henry Mill elkészítette és szabadalmaztatta az első írásra alkalmas gépét 1714-ben. De itt meg is rekedt a történet. A kor emberének nem kellett az írógép.

És talán sosem jutottunk volna el a civilizációnk jelen fejlődésének a szintjére, ha nem lett volna két feltaláló is, akik az 1800-as évek elején alkottak meg egy-egy írógépet azon célból, hogy a vak barátaik is levelezni tudjanak ezáltal.

Na ugye, hogy meg kell álljunk itten egy szóra! Amikor legközelebb azon mérgelődünk, hogy miért van annyi speciális igényű parkoló felfestve a városokban, akkor jusson eszünkbe, hogy speciális igényű embereknek köszönhetjük az egész modern életünket.

Ami pedig az írógépek fejlődését illeti, innentől elmondhatjuk a klasszikus mondatot, hogy a többi már történelem.

De ezzel a mondattal sem szabad könnyelműen bánni, mert ez az idézőjeles történelem igenis nagy változásokat hozott.

Az írógépek vívtak meg két világháborút a megannyi, gyors hadi jelentéssel. De megváltoztatták a nőkről alkotott általános képet, hisz a 20. század elején titkárnők és gépírók milliói dolgoztak írógépeken. Ha pedig egész nap dolgozott a feleség, akkor a férj sem csaphatott este az asztalra, hogy miért nincs ez meg az.

Úgy tartják, hogy Mark Twain volt az első író, aki írógépet használt. Ő írta a Tom Sawyer kalandjai-t többek közt. Vajon hány író és költő pötyögte le sorait azóta egy-egy írógépen?

De fogadjunk, hogy arra sem gondoltak, hogy az írógépen történő írás arra is alkalmas volt a történelem során, hogy eldöntsék, hogy melyik dokumentumot kinek az írógépével írtak le. Így azt is meg tudták állapítani, hogy a dokumentum hamis-e vagy sem, esetenként, hogy kinek a gépelési stílusát követi, ki a bűnös.

Ezért pár írógép annyira fontos tényezővé vált a történelem során, hogy abba egész Amerika beleremegett és egy elnök is lemondott.

Azt hiszem most már vissza is érkezhetünk Somosdra, ahol egy különleges magángyűjtemény várja, hogy megismerjük.

A gyűjteményt Székely Sándor hozta létre, aki megérzett valamit az írógépek lelkéből és szenvedélyesen gyűjteni kezdte azokat. Így gyűlt össze az első 280 írógép őáltala és közülük a legöregebb írógép 1880-ból származik.

Az írógépek mellett megtalálható pár mechanikus számológép, kasszagép, de egy régi filmvetítő is. Ezek még színesebbé teszik a gyűjteményt, amely azóta is gyarapodik és immáron három szobát foglal el szép rendben.

A két zongora közül az egyik felér egy katasztrófa film kellékével, mint valami viharban elázott fióka, szárítkozik a szobában a végetős-végig felszakadozott billentyűzetével.

Az írógépek fölött, a falakon vadásztrófeák díszelegnek. Így hihetetlen más hangulatot ad a tárlatnak, mint ahogy egy városi múzeumnál megszokott.

A Somosdi Vadász- és Írógép Magángyűjtemény 2018-ban nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. 2019-ben pedig létrejött az Alsó Nyárádmente Kulturális és Hagyományőrző Egyesületet is. Az egyesület által pedig közös programokat tudnak lebonyolítani a Nyárádmente több iskolájával és együtt tudnak működni a helyi önkormányzatokkal is.

Kirándulás a somosdi múzeumban

Bevallom őszintén, hogy arra számítottam, hogy elmegyek, készítek pár fényképet önöknek, majd összeollózok egy cikket belőle és kész.

De amint beléptünk az első terembe, és ifjú idegenvezetőnk elmondta az első gondolatát, amelyet mondani akart, nos nekem a fülem azon nyomban kihegyesedett, leeresztettem a fényképezőgépet, mert tudtam, hogy itt valami más következik, mint amire számítani lehetett.

Ő pedig a falusi emberek kendőzetlen őszinteségével beszélt a múzeumról, a somosdi életről, jövőbeli vágyakról és álmokról. Tele lelkesedéssel, tenni akarással, érzésekkel, amelyet akkor érez az ember, amikor érzi, hogy itt áll az élet tiszta forrása, történelmünk egy darabkája mellett.

Majd elmesélte nekünk, hogy szeretnék, ha a múzeum tudna tenni egy előrelépést a magángyűjtemény szintről az igazi múzeum szintje felé. Ez pedig abban áll, hogy annyi látogatójuk lenne, hogy tudjanak alkalmazni egy állandó tárlatvezetőt és nyitvatartási program szerint működni. Hisz a turisták legtöbbje csak így hajlandó bárhova is elmenni.

Erre pedig minden lehetőség megvan, hisz a kőhajításra található Marosvásárhely számos turistát vonz, de ezen felül szívesen fogadnák a Saptamana Verde (iskolai hét, amikor nem a tananyag szerint kell tanulni) keretén belül a marosvásárhelyi iskolásokat is.

Ugyebár program szervezésben is van tapasztalatuk bőven és még kiállításokat is szerveznek, mint például népviselet-, kép- és baba-kiállítások. De ott vannak a könyvklub, a moziklub életében, táncos eseményeken is.

Szóval a vásárhelyi tanároknak és tanárnőknek: csak egy telefon, és tuti, hogy valami vagányban lesz részük a gyerekeknek.

Olyan témákat is meglovagoltunk, mint az erdélyi turizmus érdekképviselete kibervédelmi és más szempontokból.

És, hogy önök is értsék, elmondom, hogy a somosdi írógép múzeum is egyike azon kárvallottaknak, akiknek feltörték a közösségi oldalait. A megannyi szép emléket őrző képek és a követők egyben marketing célt is szolgáltak, amely egyetlen másodperc alatt odalett. Szóval, ha segíteni szeretnék a múzeum működését, akkor már csak azzal is megtehetik, hogy bekövetik a lejjebb megadott lehetőségen.

Amikor a múzeum vadász részéről kérdeztük, a tárlatvezetőnk büszkeséggel mesélte el, hogy jaaaj nálunk mindenki vadász a családban. Generációs örökség. És mint ahogy az írógépeknél is kezdődött, amikor kettőt egymás mellé teszel, az vonzza a harmadikat is. Nálunk, Erdélyben, nincs nagy divatja a régiség kereskedelemnek, így mindenki szeretné tudni, hogy az ő gépe is valami jövőbeli célt tud szolgálni. Hát szívesen adományoznak az emberek.

De még van egy olyan tervük is, hogy egy falumúzeumot is létrehozzanak. Így nem csak az írógép múzeum történetét, de az egész közösség történelmét megismerhetnék az ide látogatót.

Az egész koronája pedig az lenne, ha a falu bejárata fölé egy szép székelykaput tudnának emelni.

Elmondhatom önöknek, hogy aki Marosvásárhely körüli látnivalókat keres, az megérkezett. Ez az, amit keres. Ide kell elmenni.

És ha elmennek, vigyék el magukkal a #térjhazavándor üdvözletét is, mondják el, hogy a vándor visszavágyik Somosdra.

De hát a vándor útja mindig csak egyenesen előre, a távoli ismeretlenbe vezet. Ezért hát tartsanak velem legközelebb is!

Ki tudja merre, merre visz a végzet…