Székelyudvarhely
Kereken tíz éves a Szivecskék a természetben fotópályázat, amelynek különlegessége, hogy egy közösségi séta keretein belül bárki szavazhat egy adott napon a legjobb képekre, amennyiben sétál egyet a Székelyudvarhelyt a Szejkével összekötő Szívek sétányán.
Majdnem tíz éves történet az is, amikor én először, nagyon kezdő fotósként neveztem a versenyre és részt vettem a sétán. Ez még akkor történt, amikor még a #térjhazavándor sem létezett.
Azért fogott meg a verseny akkor, mert abban az évben a képeket felajánlották volt a székelyudvarhelyi kórháznak, hogy a szívbeteg emberek ezeket nézegethessék miközben gyógyulás reményében a folyosókon sétálnak.
Ezért hát mi is felkerekedtünk és elindultunk a sétára, amely 100 km-re volt tőlünk. Utazás közben pedig azon gondolkodtam, hogy vajon mivel telt el ez az elmúlt 10 év? Vajon lettünk-e valamivel többek, mint lelkes amatőrök? Vajon tudjuk-e önmagunk egy jobb énjét adni, vagy csak az arcokon látszik meg a tíz év változása? Ha pedig azt érezzük, hogy nem lettünk többek és jobbak, akkor vajon miért van ez így?
Tíz év Mr Originality/Csabika 24 Óra Az Esztenán című filmjében egy örökkévalóságnak tűnne. De vajon mi hogyan sáfárkodtunk a nekünk adott idővel?
Ha erdélyi léptékkel nézzük, akkor biza megcsúszott az életünk szekere. A Tamási Áron bentlakás tragédiájára sikerült rákontrázni Parajd és a Sóvidék tragédiájával. És egyetlen gyógyszerünk az élet eseményeire, hogy megyünk behúzott nyakkal előre, senkihez sem szólva, semmit sem mondva, amíg a szívünk bírja a lépteket.
Hát tartsanak velem a Szívek sétányára, meglássuk, hogy mit találunk ottan!
A Szivecskék a természetben fotópályázat
A fotópályázatról azt kell tudni, hogy ez egy olyan pályázat, amelyen bárki részt vehet, nem feltétlen profi fotósoknak szól. A cél, hogy keressük a szív formákat a természetben, fotózzuk le azokat és küldjük el a pályázati ciklus zárása előtt.
A legjobb fotókból készül egy válogatás, amelyeket kinyomtatnak és kiállítanak az említett szakaszon. Így a kiállítás napján, aki végig sétál a Szívek sétányán, az szavazhat összesen 3 fotóra. Pontosabban bárki szavazhat azon a napon aki arra sétál, nem kell részt vegyen a közös sétán.
A nyertes fotó kiválasztása így teljesen érzelmi alapon történik, az a fotó nyer, amely a legtöbb szívet dobogtassa meg.
A Szívecskék a Természetben 2025 pályázatra 238 kép érkezett 67 pályázótól, és ha összeadjuk a látogatók által megtett kilométereket, akkor több mint 600 km-t kapunk.
Idén a versenyt Gálovits Zsuzsanna Pajtik című fotója nyerte. Így az ő jutalma a kétszemélyes wellness hétvége a szovátai Ensana Health Spa Resort Sovata hotelben.
Gratula a fotósnak! És megsúgom mindenkinek, nálam is az ő fotója volt az első, amikor szavaztam.
Séta a Szívek sétányán
Pontosan érkeztünk a séta start vonalához, mégis sikerült lekésni a megnyitót egy picit. Történt ugyanis, hogy a Google Térkép sikeresen elfelejtette, hogy merre van a Szívek sétánya és pár fotós barát így eltévedt. És őket próbáltam útba igazítani.
De az a tény, hogy lemaradtam az ismertetőről, semmiben sem gátolt, ugyanis minden pontosan ugyanaz a forgatókönyv szerint történt, mint amikor először vettem részt az eseményen 8 évvel ezelőtt.
Ezen el is gondolkodtam. De csakhamar rájöttem, hogy az ember szereti az ismert dolgokat, és ha valami jól működik, azon nem kell változtatni. Végső soron nem az a cél, hogy az egész világ Székelyudvarhelyre jöjjön bármi áron, hanem, hogy jól érezzük magunkat.
Sikerült találkozni több fotóssal is a Facebook tanulócsoportunkból, így végre egy kicsit offline is láthattuk egymást, nem csak online.
Azt hiszem, hogy lassan eldicsekedhetem önöknek, hogy az Erdélyi Fotósarok nevű csoportunk Erdély egyik legaktívabb fotós csoportja, ahová szeretettel várunk minden fotográfust és fotográfiát tanulni szerető embert.
Akik pedig ott voltak a kiállításon, azt is láthatták, hogy hogyan szoktam fotózni az utóbbi időben!
Egyik kezemben a fényképezőgép, másikban Floppy kutyánk póráza. Egyik szemem a fényképezőgépbe néz, a másik Lili lányunkat követi. Nem mindennapi egyensúlyozó művészet, de legalább vicces látvány.
Egyébként Lili lányunk tisztességesen ki is vette a részét a sétából. Egy-egy negyedet le is gyalogolt a távból. Ebből adódóan pedig utolsónak érkeztünk a Szejkére.
Mivel a sor végén érkeztünk, nem maradt kürtős kalács a számunkra. Viszont egy kedves hölgy észrevette ezt, és megosztotta a kislányunkkal az övét. Nagyon figyelmes gesztus volt a részéről. Nem mintha nem lett volna 3 különböző édesség is a táskánkban, miközben a szívünk egészségéért sétáltunk. De jól esett!
Azt hiszem, hogy az ilyen pillanatokért érdemes reggel felkelni, és elindulni a világba. Az ilyen pillanatokért érdemes hinni és bízni az emberekben. Hogy képesek vagyunk még egymásra figyelni, képesek vagyunk értékelni a másik embert és képesek vagyunk együttben gondolkodni az egyéni helyett.
Ha önök velem együtt szeretnék keresni az ilyen pillanatokat, akkor tartsanak velem legközelebb is!
Minden jót mindenkinek!
U.i. a cikkben a vastag betűs szavakra kattintsanak rá!
