Mint ígértem, idén még egy karácsonyi vásárt látogattunk meg azért, hogy bemutathassam önöknek. És, hogy miért éppen Gyulafehérvár? Mert Gyulafehérvár Erdély egyik legfontosabb történelmi városa, mégis valahogy gyakran elsiklik a figyelmünk mellette, és jobb szeretünk a Keleti-Kárpátok irányába kirándulni, mintsem ebben az irányban. De mindenekelőtt egy kérdés, amely nem hagy nyugodni már egy jó ideje:
Megérdemeljük-e a hófehér karácsonyt?
Én, mint amatőr hobbifotós kétszeresen is azt várom, hogy végre havazzon és csodaszép képeket készíthessek. De nem csak, hogy nem akar havazni, hanem azt érzem, hogy örülünk annak, hogy nem havazik. Örülünk, hogy nem kell fagyoskodni, örülünk, hogy nem kell havat kaparni az autóinkról, örülünk, hogy csapadékmentes az időjárás… Amikor másokkal beszélgetünk, kicsit sajnálkozunk, hogy nincs hó, de részletesen nem megyünk bele a témába, mert akkor azon kellene elgondolkozni, hogy mégis igaz a globális felmelegedés, az éghajlatváltozás, és azon, hogy ennek az okozói mi, emberek vagyunk. Felelősséget pedig nem akarunk vállalni a hibáinkért, hát inkább a hómentes karácsonyt vállaljuk.
Eszembe jutnak a Székelyvarság csodás tanyavilágában élő barátom szavai, abból az időkből, amikor még volt hó:
– Te Szabi alig várom méteres hó legyen nálunk!
– Hát neked a fél méter már nem is elég? – kérdeztem vissza nevetve.
– Nem biza! A fél méter is jó, de a méteres az igazi. Tudod, lehull a hó, majd kicsit megkeményedik 1-2 nap alatt, és onnantól mienk a világ. Arra megyünk, amerre akarunk a síekkel, mert a kertek tetején lehet síelni, nem kell kerülgetni semmit. Se kerítések, se bokrok, csak végtelen fehérség.
Irány Gyulafehérvár
A munkahelyi körülményeim ezúttal nem tették lehetővé, hogy nappal vágjunk neki az útnak, így már Marosvásárhely végében ért minket a naplemente, amelynek szépségét szokás szerint eltorzította az Azomureş vegyipari kombinát kéményeiből gomolygó füst. Ezután pedig 3 óra, sűrű köd következett, hogy az orrunkig se láttunk. Az egész jelenet jobban hasonlított valami világvége filmhez, mintsem egy téli kiránduláshoz, de azért szerencsésen megérkeztünk Gyulafehérvárra és átvettük a hotelszobánkat.
Mivel kimerített az utazás, először egy éttermet kerestünk. Bár a Google térkép szerint számos lehetőség lett volna, a gyakorlatban végig sétáltunk a vár melletti egyik főutcán és szinte kivétel nélkül mindent zárva találtunk. Már arra gyanakodtunk, hogy valami általunk nem ismert ünnepnap van, mert létezhetetlen, hogy egy 55 ezer lakosú városban nem működnének elég jól az éttermek ahhoz, hogy este 7:30-kor nyitva lehessenek. De választ nem kaptunk, csak egy nagyon hangulatos pizzázót, ahova betértünk.
A pizzázóban az tetszett a legjobban, hogy az egyik asztalnál férfiak kártyáztak. Amikor pedig megrendeltük a pizzáinkat, akkor az asztal mellől felállt az egyik játékos, hogy elkészítse azokat. Ugyanis ő volt a hely tulajdonosa. A pizza mellé egy üveg bort is rendeltünk, majd elindultunk a vásárba.
A karácsonyi vásár
A gyulafehérvári karácsonyi vásárt a várban kell keresni, amely a megszokott várképpel ellentétben nem egy dombtetőre épült kastély. Sokkalta inkább egy várfallal körülvett városnegyednek mondható, amelyet ha a levegőből nézünk, akkor olyan, mintha két csillagot raktak volna egymásra és azon állna minden.
A várat nyugat felől közelítettük meg, elhaladva a nagy egyesülés emlékműve mellett, amely négy egymásba hajló kereszt szeretett volna lenni, de a valóságban egy 22 méter magas Facebook-szobor lett belőle. Az alkotás jól jelképezi azt a gondolkodásmódot amelyben élünk, ugyanis már a megalkotása előtt heves vitákat váltott ki, de mégis megépült, hisz ha valamire pénzt áldozunk, akkor azt véghez kell vinni, akár szolgálja az eredeti célt, akár nem. Szóval így épült meg Romániában a világ egyik legnagyobb Facebook szobra, amellyel szívesen fotózkodnak a turisták is.
Maga a vásár nagyon szép, a karácsonyfa a tér közepén környezetbarát, és a díszvilágítással olyan mintha a csillagos ég alatt sétálnánk. Van korcsolyapálya, forralt bor, árusok, minden ami lenni szokott egy vásáron, de szép rendezett környezetben az egész.
Nagyon tetszett a vásár fele tartó sétány lámpasora, de a hidakról csüngő fények is. Mind-mind arról tanúskodnak, hogy gondos figyelemmel tervezték meg az egészet, hogy a tájba illeszkedő legyen. Így aki meglátogatta a gyulafehérvári karácsonyi vásárt, biztos nem csalódott a látványban.
A közelgő ünnepekre nézve, engedjék meg nekem, hogy áldott, békés karácsonyi ünnepeket kívánjak önöknek! És maradjanak velem, hisz legközelebb is egy varázslatos helyre látogatunk el.
