Algyógyi-vízesés

Cascada Clocota

Erdélyt járva nagyon gyakran hallunk ilyen vezényszavakat, hogy egyetlen, legnagyobb, legrégebbi, legszebb…

Ezzel pedig nem csak az a gond, hogy saját butaságunk mércéje az, hogy letagadjuk a szomszéd fűjének még a létezését is, nehogy az zöldebb legyen, hanem az is, hogy hamis képet festünk Erdélyről.

Ha pedig nem hiszik, akkor következzék egy gyorsteszt!

Hány termálvízesést tudnak felsorolni a Maroshévízi termálvízesésen kívül? Hány tőzeglápot a Szent Anna-tó mellett található Mohos tőzeglápon kívül? Hány iszapvulkánt? Azt pedig meg sem merem kérdezni, hogy hány sóbányát látogattak meg Romániában a parajdi és a tordai sóbányákon kívül?

Ha úgy érzik, hogy ez a nap is adhat valami újat önöknek, akkor tartsanak velem, fedezzük fel együtt az Algyógyi-vízesést.

A Zubogó-vízesés Feredőgyógyon

Ha velem tartottak az előző részben, akkor már tudhatják, hogy Algyógyfürdőn, azaz Feredőgyógyon nagyon értékes mezotermál víz található, amely több forrásból tör a felszínre, és amelyet már a rómaiak is hasznosítottak.

Viszont a fürdőtelep egyik legnagyobb érdekessége a Gyógy-patakon található Algyógyi-vízesés. Vagy, ha a román nevét fordítjuk vissza magyarra, akkor Zubogó-vízesés.

Algyógyfürdő szélén pedig egy 200 méter széles és 37 méter magas sziklaszirt helyezkedik el, amely alapjául szolgál a vízesésnek. Ha a vízfonal magasságát mérjük meg, akkor elmondhatjuk, hogy az Algyógyi-vízesés megközelíti a 20 métert. Az alsó része teraszosan végződik.

Viszont, ami még ennél is sokkal érdekesebb, az az a tény, hogy a vízesés sosem fagy be. A kellemes, langyos vízhőmérsékletét pedig annak köszönheti, hogy a közelben 16 termálvíz forrás található. Ezeket a forrásokat összegyűjti a Gyógy-patak (legalábbis, amennyit tud) és így jut el a termálvíz a vízeséshez.

Ezen adatok ismeretében pedig teljesen másképp állhatunk meg a vízesés előtt, és csodálhatjuk eme nagyszerű alkotás komplexitását és szépségét.

Az Algyógyi-vízesés legendája

Régen megszokott dolog volt, hogy a víz erejét malmok százai hasznosították a legkülönbözőbb módokon. Ezért ahol egy kis patak volt, ott Molnár is akadt, aki malmot működtessen. A Molnárnak pedig, ha kegyesek voltak hozzá az égiek, akkor gyermeke is született.

Történt egyszer, hogy az Algyógyi-vízesés közelében élő Molnárnak egy nagyon szép lánya született az Osztrák-Magyar Birodalom idején. A lányba pedig beleszeretett egy tiszt, aki itt tartózkodott, de a lány egy másik legénybe volt szerelmes.

A tiszt megkérte a lány kezét, és a szülei igent mondtak. A lány hiába kérlelte a szüleit, hogy gondolják meg magukat. A szülőknek imponált a gondolat, hogy egy tiszthez adják a lányukat, hogy így anyagi előnyökhöz juthatnak.

A lány végső elkeseredettségében úgy döntött, hogy ha a szerelme párjáé nem lehet, akkor senkié sem lesz. Felment az Algyógyi-vízesés tetejére és a mélybe vetette magát.

Amikor pedig legközelebb mezítláb, a vízesés alá beállva készítjük el a szelfijeinket, akkor jusson eszünkbe, hogy a világ pont ugyanúgy el fog felejteni minket, mint azt a lányt, aki egykor meghalt a szerelméért, és akiről ma már senki sem beszél.

Biza egy-egy aprócska vízcseppek vagyunk az élet végtelen tengerében, de nem mindegy, hogy a körülöttünk levő vízcseppeknek ártunk vagy segítő jobbot nyújtunk. Segíteni pedig csak úgy tudunk, ha mi magunk is erősek vagyunk.

Kirándulás az Algyógyi-vízeséshez

Ilyen sok, súlyos gondolat után, legfőbb ideje, hogy azt is elmondjam, hogy hogyan juthatnak el végre a vízeséshez és csodálhatják annak szépségét.

Bár majdnem az utolsó lépésig aszfaltút vezet, és egy kis parkoló is található itt, érdemes az autót Feredőgyógy központjában elhagyni és sétálva tenni meg az utolsó pár száz métert.

Akárhogy is döntünk, a fák közé már gyalog vetjük be magunkat, és nem kell sokat haladni ahhoz, hogy megpillantsuk a vízesést. Floppy kutyánk pedig alig bír magával, hogy végre, valami jó, hűvös helyre érkeztünk.

Bár nyáron, és amikor buszos csoportok látogatják a vízesést, elég nagy tud lenni a tömeg, de pont egy csendes órát fogtunk ki, így kedvünkre fotózhattunk.
Azt is el kell mondjam, hogy a hely csillagos tízesre vizsgázott nálunk turizmusból. Volt parkoló, a parkolóban mobil wc, padok kiülni és szemetes.

Nagyon fontos volna végre megérteni, hogy nem az a legégetőbb probléma Erdélyben, hogy az Európai uniós pénzek lehívására várjunk, azért, hogy új fényt adjunk egy rég lecsengett, történelmi helynek valamikor az elkövetkező 15-20 évben. Hanem az, hogy a jelenkor turisztikai alap követelményeinek eleget tegyünk. Ezen követelmények pedig: parkoló, szemetes és illemhely.

Ameddig pedig ezek hiányoznak, nekünk, utazóknak még nagyobb a felelősségünk, amelyet vállalnunk kell. Okosan kell tervezzük a kirándulásainkat, hogy a lehető legkisebb lábnyomot hagyjuk az utánunk következőknek.

Hogy merre fogok legközelebb lábnyomot hagyni? Kiderül, ha velem tartanak. Jó kirándulásokat mindenkinek!