Balkáni gerle

A galamb szimbólum, mint keresztényként, mint székely emberként ismeretes számunka és fontos jelentéssel bír. Az alábbiakban viszont két történetet mesélnék el.

Egy napon nagyapám az udvaron üldögelt, amelyet gyakorta tett a délutáni órákban. A tyúkudvarra galambok szálltak le, mire ő megkérdezte:
– Hányan vannak?
– Öten.
– Az nem jó. Akkor kell legyen még egy valahol, mert a galamb mindig párban jár.

Tavaly tavasszal a marosvásárhelyi várban sétáltam. Hirtelen nagy zápor kerekedett, alig tudtam bemenekülni egy sörsátor alá. De mivel ott volt egy üresen hagyott sörsátor, gondoltam kihasználom a lehetőséget, és fotózom a nem mindennapi záport. Egyszer pedig egy galambra lettem figyelmes. Leszállt a tér kellős közepére, és ott állt a zuhogó esőben percekig, mert tudta, hogy bár elveszítette a párját, de ha látható helyen marad, akkor az megkeresi és megtalálja őt.

Ilyen szépen szól az balkáni gerle hangja: wikipedia.com

A balkáni gerle nevének legendája

A legenda szerint élt egyszer egy fiatal szolgalány, akinek a fizettsége mindössze évi 18 dénár volt. A lány emiatt nagyon bánatos és haragos volt. Elhatározta, hogy az Istenek segítségét kéri.

Zeusz meghallgatta a könyörgését, és hogy megszabadítsa a szolgaságtól, madárrá változtatta a lányt. De a lány azóta is, immáron gerleként, csak azt panaszolja, hogy tiz-en-nyolc, tiz-en-nyolc, tiz-en-nyolc. Azaz ennek a görög megfelelőjét deca-octo, deca-octo, deca-octo.

És így lett a madár tudományos neve Streptopelia decaocto.

Nos még annyit hozzátennék a legendához, hogy ha meghallgatták a fentebbi linken, akkor hallhatták, hogy a balkáni gerle hangja egy háromszótagú kuh-kuh-kuh, kuh-kuh-kuh. Akár csak a tiz-en-nyolc, tiz-en-nyolc.