A lakhelyemhez közel van egy olyan hely, ahol telente 80-100 fős csorda verődik össze és együtt legelnek. Így már hosszú idő óta a kedvenc időtöltésem, hogy kijárok őzeket lesni. Valami hihetetlen csoda egy őzike szemébe nézni és érezni, hogy nem csak néz, de lát is engem.
Az egyetlen probléma, hogy ezzel nagyjából elértem a fényképezőgépem határait, nagyon ritkán tudok szép felvételek készíteni róluk. De igyekszek a mondás szerint élni, miszerint ha rövid a puskád, told meg egy lépéssel. És majd meglássuk, hogy mi lesz belőle.
