Szászhermányi erődtemplom

Majdnem olyan rég jöttek Erdélybe, mint mi székelyek, felépítették fél Erdélyt, építkezési tudásuk és hagyományaik messze fejlettebbek voltak a székelyek szokásainál. Mégsem kell senkire ráköszönni kirándulás közben szász nyelven, hogy szép jó napot. Mert nincs akire.

Mindössze elhagyatott, régi templomok között keresgélhetjük a történelem eme darabkáját, kockás mintájú falvédőkről csodálhatjuk ismeretlen írás karaktereit, és csendben gondolkodhatunk azon, hogy vajon meddig tűr meg minket a politika Erdélyi színpadán.

Ha szeretnének velem kalandozni, feljutni egy erődtemplom magas tornyába, vagy végig sétálni a sokszor menedéket nyújtó várfalon, akkor jöjjenek velem!

Kalandra fel!

Szászhermány történelme

Szászhermányt legnagyobb valószínűséggel a Német Lovagrend alapította az 1200-as évek elején. Első írásos említése 1240-ből származik.

Nevének eredete ismeretlen, több elmélet is létezik a Hermány szóra. A szász előtagot viszont mindössze az 1700-as évek felé kezdik használni.

Eme elméletek közül az egyik legérdekesebb a Honigberg szó, vagy latinul Mons Mellis, azaz magyarul a Mézhegy. Eme variánsról így ír Orbán Balázs:

a hagyományok szerint régen vadméhek tanyáztak, melyeknek mézével a hosszú útazásukban elfáradt s megéhezett német települők jól ellaktak. Megtetszvén pedig ezen izletes étket nyujtó vidék, oda meg is települtek, s a természet által ingyen nyujtott ez első étkezésök emlékére, telephelyöknek is Honigsberg nevet adtak.

Fontos kiemelni, hogy Orbán Balázs is csak elméletként tekint rá, és rögtön fel is sorol melléje még kettő másikat.

Egyébként ha már mesékbe illő neveket említünk, akkor illik megemlíteni a szomszédos Barcaszentpéter és Szászhermány közös dombtetőjét, a 704 méter magas Lempest.

A Lempeshez pedig mindjárt két olyan legenda is tartozik, amely az itt élő óriásokról szól. De ha ez még nem volna elég, akkor a Lempes tetején található kőszikla forogni kezd, ha éjfélkor a kakas megszólal. Ezt a követ szintén az egyik óriás hajította a másikhoz mérgében, amiatt tud még mindig pörögni a nehéz szikladarab.

A legendák szintjéről némileg visszatérhetünk a történelemkönyvek szintjére, ha azt is elmondjuk, hogy szintén ezen a dombon építették meg a Tatárvárat.

Ki sem találnák! A várat szintén az óriások építették.

Viszont a vár megléte is igazolja, hogy annak idején sok bajuk volt a barcaságiaknak a tatárokkal. Nem csoda hát, hogy templomerődöt kezdtek építeni a szászhermányi emberek. Aminek volt is haszna, hisz a tatár veszedelmet a török veszedelem kezdte váltani Erdélyben.

És mivel nincsen rózsa tövis nélkül, nincsen vár ostrom nélkül, fel kell soroljunk néhány nevet, hogy még kik próbálták megostromolni a templomot: 1552-ben Ștefan Rareș, 1600-ban Vitéz Mihály, 1603-ban Giorgio Basta, 1612-ben Báthory Gábor, 1658-ban Michael Ottonello, 1663-ban Dabija vajda. A Rákóczi-szabadságharc alatt a kurucok zaklatták a falut.

Ezek mellé pusztított még tűz, árvíz, sáskajárás na meg a nagy 1718–1719-es pestisjárvány, amelybe szintén belehalt a szászhermányi emberek fele.

Az 1848-1849-es szabadságharcok idején is harcok folytak itten, több ütközetről is tudunk.

Majd jött a múlt század a maga közismert szomorúságaival.

Még egy apró szösszenetként megemlíteném, hogy 1941-ben Szászhermánytól különvált a Szászhermányi-méhkertek nevű település, viszont az 1968-as megyésítéskor megint egybe olvasztották a kettőt.

Csak ott duruzsolnak a méhek a füleinkben!

Az ekkor létrejövő Szászhermány községhez tartozik még Vámoshíd is (avagy Vámhidpuszta). Ahol egy több évszázados hidat csodálhatunk meg az Olt folyó fölött.

Szászhermány evangélikus erődtemploma

A Szent Miklósnak szentelt templom építésének pontos ideje nem ismert. Feltételezhetően a 13. század első felében kezdték el. Később többször is átalakították, román és gótikus stílus elemeket hordoz magában a háromhajós bazilika.

A templomi berendezésekből már többet ismerünk évszám szerint.

Az 1787-ből való barokk stílusú oltárt Eberhardt Ferenc aradi minorita szobrász és Mohr festő készítették. A neogótikus keresztelőmedence 1899-ben készült. A karzat valószínűleg 1754-ben készült el, ugyanis ekkor építettek be egy kisebb orgonát a templomba. A jelenlegi orgonát 1889-ben Karl Einschenk és Nagy József készítették egy régebbi orgonából, és 2006-ban volt restaurálva.

A templomban sétálva jól figyeljék meg a padokat, a templom középső részében, amelyeknek nincs támlája. Ezek a padok több mint 270 évesek, és a férjes asszonyok számára készültek, akiknek a népviseleti ruhájuk nem engedte meg, hogy támlás padokban üljenek. Hát ezért olyanok ezek a padok, amilyenek, immáron 1753 óta.

A templom tornya, a maga 56 méterével, az egyik legmagasabb torony a környéken. A torony látogatható, aki nem fél a magasságtól, és az extra szűkös csigalépcsőktől, az bátran meglátogathatja.

A torony jelenlegi harangjai 1923-ból és 1925-ből valók. Az 1923-ban öntött harang megrepedt, így helyette újat készítettek, de ezt a harangot is kiállították a templomkertben.

1608-ban a várkapu fölött is elhelyeztek egy harangot, így ez a harang Szászhermány legöregebb harangja.

A templomerőd

És akkor el is érkeztünk ahhoz a részhez, amitől olyan különlegesek ezek az erődtemplomok.

Szászhermány esetében 3900 négyzetméteren terül el a 12 méter magas és 4,2 méter széles várfal. A várfal belső folyosókkal rendelkezik, lőrésekkel, és 20 méter magas, négyszög alakú tornyokkal. Volt még vizesárok, felvonóhíd is, hogy ne könnyen tudjon az ellenség a várfal tövébe érni.

A várfal belső felében kialakított kamrák és lakószobák 800 embernek adtak menedéket és biztosítottak ellátást ostrom esetén.

A kápolna

Az erődtemplom legfontosabb tornya a kápolna torony. Ez a kápolna korábban épült, mint maga a várfal. De később egybeépítették a várfallal, így lett belőle kápolna torony.

A kápolna érdekességét az adja, hogy teljesen teli van freskókkal. A színes falfestmények pedig számos bibliai pillanatot próbálnak elmagyarázni az embernek. Bár mai szemmel semmit sem értünk belőle, csak csodálni tudjuk az 1460-1470 körül festett képeket és elolvasni a szakavatottak magyarázatát.

És mondhatni a kápolnán is átvonult a történelem.

A reformáció után a kápolnát raktárnak kezdték használni, emiatt szögeket vertek a falba. Majd faluháznak használták, ekkor teljesen levakolták és lemeszelték. Majd 1920-ban sikeresen feltárták a falakat, így azóta lehet újra látni azok szépségét.

Kirándulás a Szászhermányi erődtemplomban

Brassó központjától 10 km-re, Sepsiszentgyörgy központjától 21 km-re járunk. Mégis egy teljesen új, ismeretlen világban. Azt is megkockáztatom, hogy sokak eddig nem is hallottak róla. Mint ahogy a megannyi másik, szász erődtemplomot sem ismerik.

Hogyan lehetséges ebben a modern világban, ahol minden információ karnyújtásnyira van az interneten?

Az erődtemplom múzeumként működik. Nyitvatartási programmal, belépővel. Kapunk melléje egy több oldalas leírást is az általunk választott nyelven. Mivel románul köszöntünk, először egy román leírást adtak. De amint észrevették, hogy magyarok vagyunk, azonnal kicserélték azt magyarral.

Mi pedig bejártuk a templomot, felmásztunk a toronyba, végig sétáltunk a várfalon. Megnéztük a különböző múzeumi szobákat. Köztük számos kiállítási tárgy volt a mi gyerekkorunkból. Hihetetlen, hogy már mi magunk is történelem részei vagyunk.

Majd a falvédőket kezdtük szemlélni. Ismert méretek, ismert stílus, de idegen karakterek és nincs aki leolvassa azokat és lefordítsa nekünk őket. Elmentek a szászok. Ki magától, kit pedig vittek. Nekünk maradtak a hideg, sötét várfalak, amelyek néma csendben állnak.

De azért mégis itt hagyok önöknek egy gondolatot, amelyet a várfal 1803-as felújítás során véstek fel német nyelven a falra:

Az öregek tanítsák a fiatalokat, a fiatalok hallgassanak az öregekre, az emberek tiszteljék egymást, és akkor Isten gyarapít minket.

Hát Isten áldjon mindenkit! Tartsanak velem legközelebb is!